The Epoch of Universalism 1769-1989 / L'poque de l'universalisme 1769-1989
Termékleírás 2019-ben volt a német újraegyesítés 30. évfordulója. A berlini fal leomlásának megemlékezése azonban egybeesett egy másik globális jelentőségű, de sokkal kisebb figyelmet kapott eseménnyel: Bonaparte Napóleon születésének 250. évfordulójával. Ennek az egybeesésnek van egy tagadhatatlan történelmi és filozófiai dimenziója. Napóleon megjelenése a világtörténelem színpadán mintha az európai univerzalizmust testesítené meg (nem sokkal később egy „modern” birodalmi projekt formájában); míg az olyan tudósok, mint Francis Fukuyama, az 1989-es eseményekben látták ennek történelmi beteljesülését. Ma már világosabban látjuk, hogy a berlini fal leomlása egy olyan episztemikus földrengést jelent, amely egy olyan világot hozott létre, amely többé nem ragadható meg egyetemes fogalmakkal. Itt Európa eszméjével és magához a világhoz való viszonyával foglalkozunk. A világtörténelem e kontingenciáját ironikus kikacsintással felkapva a kötet visszatekintve elemzi az európai univerzalizmus korszakát. Ennek dialektikájára összpontosít, polemikusan szólva és emlékezve 1769-re és 1989-re egyaránt. L'année 2019 a été marquée par le 30e anniversaire de la réunification de l'Allemagne, éclipsant un autre événement d'envergure mondiale: le 250e anniversaire de Napoléon Bonaparte.
Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni ennek az egybeesésnek a filozófiatörténeti dimenzióját sem: ha Bonaparte világtörténelmi színre lépése az európai univerzalizmus megjelenése (amely hamarosan modern, birodalmi formát ölt), akkor egyes gondolkodók Francis Fukuyamával együtt azt állítják, hogy 1989-ben ez a történelmi beteljesedés következett be. Ma ezzel szemben úgy tűnik, hogy a berlini fal leomlása valóságos episztemikus földrengés volt, amely az egyetemes fogalmakat működésképtelenné tette. Az új világban Európa eszméjéről és a világhoz való viszonyáról van szó. E történelmi esetlegességre ironikusan visszatekintve ez a kötet az univerzalizmus korszakának visszatekintő elemzése kíván lenni, mindazzal a dialektikával, amelyet az 1769/1989-es megemlékezések hoztak felszínre. A hátsó borítóról A német újraegyesítés 30. évfordulója egybeesett Bonaparte Napóleon 250. születésnapjával. Ennek a konstellációnak tagadhatatlan történelmi és filozófiai dimenziója van. Míg Napóleon az európai univerzalizmust és annak későbbi „modern” birodalmi formáját testesíti meg, addig egyesek az 1989-es eseményeket a nyugati univerzalizmus történelmi beteljesedésének tekintették. Ezzel szemben a berlini fal leomlása episztemikus földrengés volt, amely egy olyan világot hozott létre, amely többé nem volt megragadható univerzális fogalmakkal.
Ez gyökeresen megkérdőjelezett egy bizonyos elképzelést Európáról és annak hegemón viszonyáról a világhoz. A világtörténelem e kontingenciájával számot vetve ez a kötet visszamenőleg elemzi az európai univerzalizmus 1769/1989-re hajtogatott végeit. A német újraegyesítés 30. évfordulója egybeesett Bonaparte Napóleon 250. születésnapjával. Ennek az egybeesésnek nyilvánvaló filozófiatörténeti dimenziója van: míg Napóleon az európai univerzalizmus, majd hamarosan annak „modern” birodalmi formájának eljövetelét testesítette meg, addig egyesek az 1989-es eseményekben ennek történelmi beteljesedését látták. Éppen ellenkezőleg: a berlini fal leomlása valóságos episztemikus földrengésként egy olyan világot hozott létre, amelyet lehetetlen volt univerzális fogalmakkal megragadni, és amely radikálisan megkérdőjelezett egy bizonyos elképzelést Európáról és annak hegemón viszonyáról a világhoz. E történelmi esetlegességből kiindulva a jelen kötet az európai univerzalizmus visszatekintő elemzését kínálja 1769 és 1989 között. A szerzőről Markus Messling, Saar-vidéki Egyetem, Saarbrücken, Németország; Franck Hofmann, Centre Marc Bloch, Berlin, Németország.
