Az üresség üressége: Bevezetés a korai indiai madhyamika világába

Olvasói vélemények

Az „Az üresség üressége” kritikáiban a könyvben található információk mélységének és tudományos alaposságának elismerése mellett a kihívást jelentő nyelvezet és stílus kritikája is megjelenik. Sokan értéknek tartják a buddhista filozófiával kapcsolatos meglátásait, míg mások túlságosan bonyolultnak és nagyképűnek tartják.

⬤ Értékes információk a buddhista filozófiáról, különösen Nagarjuna gondolatairól
⬤ a tudósoknak és akadémikusoknak szól
⬤ éleslátó kapcsolódási pontok a nyugati filozófiával
⬤ tartalmazza Candrakirti művének fordítását.

⬤ Kissé ezoterikus és tudományos, ami kevésbé teszi izgalmassá az olvasást
⬤ a mély tudományos nyelvezet visszataszító lehet
⬤ kritika a nagyképűségről
⬤ egyes olvasók szerint jobbak az alternatív könyvek.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Emptiness of Emptiness: An Introduction to Early Indian Madhyamika

Könyv tartalma:

Az Üresség üressége az első angol fordítása a Madhyamakāvatāra (Belépés a Középútra) teljes szövegének, egy hatodik századi szanszkrit buddhista műnek, amelyet széles körben tanulmányoztak Tibetben és feltehetően Indiában is. A fordításhoz írt hosszú bevezetőjében Huntington a mahāyāna buddhizmus központi filozófiájáról kínál megfontoltan kidolgozott, rendkívül eredeti tárgyalást.

Az üresség és a függő keletkezés fő gondolatait nem elvont filozófiai fogalmakként, hanem inkább az emberi tapasztalat természetének legalapvetőbb szinten történő átstrukturálásának erőteljes eszközeiként mutatja be. Különböző indiai és nyugati forrásokra támaszkodva, ősi és modern forrásokra egyaránt, Huntington fokozatosan vezeti az olvasót annak megértéséhez, hogy a kifinomult filozófiai gondolkodás miként szolgálhat eszközként bármilyen eszméhez, véleményhez vagy hithez való ragaszkodás lebontásához.

Mindezt azon a buddhista előfeltevésen alapulva, hogy az eszmékkel, véleményekkel vagy hiedelmekkel való megszokott, reflektálatlan azonosulás veszélyezteti annak a felfoghatatlan csodának a megbecsülését, amely a mindennapi, konvencionális valóság mélyén rejlik. A szerző bemutatja, hogy a bodhiszattva spirituális útja hogyan működik azon, hogy az egyéni személyiséget a ragaszkodás csomójából a mély bölcsesség (praj ā) és a feltétel nélküli szeretet (karuṇā) kifejezőeszközévé alakítsa át.