Az út a romok felé

Olvasói vélemények

Ian Graham „The Road to Ruins” (Út a romokhoz) című könyve lebilincselő anekdotikus beszámolót nyújt a közép-amerikai maja romok felfedezésével és dokumentálásával kapcsolatos tapasztalatairól. Míg sok olvasó magával ragadónak találta a történetmesélést, különösen a szerző humoros és önironikus stílusát, néhányan kifogásolták, hogy nem tartalmaz átfogó információkat a maja történelemről és helyszínekről. A memoár bemutatja Graham mély szenvedélyét a téma iránt, a neves személyiségekkel való találkozásait és a terepen átélt kalandjait, bár gyakran inkább személyes anekdotákba torkollik, mint célzott régészeti tartalomba.

⬤ Magával ragadó és szórakoztató történetmesélés
⬤ humoros és önironikus elbeszélés
⬤ gazdag személyes anekdoták
⬤ bemutatja a szerző szenvedélyét a maja régészet iránt
⬤ számos szórakoztató történetet és fényképet tartalmaz
⬤ jól kivitelezett, kiváló minőségű illusztrációkkal.

⬤ Hiányzik a folyamatos elbeszélői struktúra
⬤ kevés részletes információ a maja történelemről és leletekről
⬤ az időrendi ugrások miatt zavaró lehet
⬤ a túlzott névmutogatás egyes olvasók számára zavaró lehet
⬤ nehéz és kényelmetlen esti olvasmánynak
⬤ nem nagyon koncentrál a jelképekre vagy a régészeti részletekre.

(13 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Road to Ruins

Könyv tartalma:

Mindenki számára, aki valaha is régész akart lenni, Ian Graham lehet a hős. Ez az élénk memoár Graham karrierjének krónikája, aki az "utolsó felfedező" és a maja lelőhelyek és műemlékek védelmének és megőrzésének lelkes szószólója volt Mexikóban, Guatemalában és Belize-ben. Emellett tele van kalandokkal és előkelő társasággal, hiszen az önironikus Graham csodálatos társaságban utazott olyan távoli vidékekre, mint Afganisztán. Szórakoztató történeteket mesél a rengeteg neves személyiséggel való találkozásairól, kezdve Rudyard Kiplinggel, Graham gyermekkori családi barátjával.

Ian Graham 1923-ban született Oliver Cromwell leszármazottjának arisztokrata családjában, és a winchesteri, cambridge-i és a dublini Trinity College-ban tanult. Mezoamerikai régészeti karrierje 1959-ben kezdődött, amikor Rolls Royce-jával délnek fordult, és a maja alföldön kezdett el romokat fényképezni. Művészként, térképészként és fotósként dolgozott, és több száz maja lelőhelyen térképezte és dokumentálta a feliratokat, kitartóan kitartva a zord terepi körülmények között. Graham leginkább a Harvard Egyetem Peabody Régészeti és Etnológiai Múzeumában működő Corpus of Maya Hieroglyphic Inscriptions Program alapító igazgatójaként ismert. 1981-ben elnyerte a MacArthur Alapítvány "zseniális ösztöndíját", és 2004-es nyugdíjba vonulásáig ő volt a maja korpuszprogram igazgatója.

Grahamnek a maja feliratokról készített gondos felvételeinek gyakran tulajdonítják, hogy lehetővé tette a maja hieroglifák megfejtését. De munkájának romantikája és írásának kecses, társalgási stílusa az, ami miatt ezt az önéletrajzot nemcsak a majaológusok, hanem mindenki számára kötelező olvasmánnyá teszi, aki kedvet érez a régészeti kalandokhoz.