Olvasói vélemények
Összegzés:Edward Feser „Az utolsó babona: Az új ateizmus cáfolata” című könyvében a klasszikus filozófia erőteljes védelmét mutatja be az új ateistákkal szemben, az arisztotelészi-tomista gondolkodásban gyökerező metafizikai érveket fogalmazva meg. A kritikusok megjegyezték, hogy a könyv polemikus hangvételű, olykor durva hangvételű, ám sok olvasó értékeli a könyv világosságát és humorát. Összességében alapvető filozófiai kérdéseket feszeget, miközben a modern ateizmus állításaival szemben a hagyományos metafizika mélyebb megértésére szólít fel.
Előnyök:⬤ Erős filozófiai alapozás az arisztotelészi-tomista metafizika segítségével.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely humort és szellemességet is tartalmaz.
⬤ A laikus olvasók számára is hozzáférhető bevezetés a klasszikus filozófiába.
⬤ Az új ateisták érveit sikeresen lebontja, rámutatva filozófiai hiányosságaikra.
⬤ Világos magyarázatot ad az olyan összetett fogalmakra, mint a végső okozatiság és a természeti törvény.
Hátrányok:⬤ A szerző hangneme dühösnek és dörzsölőnek tűnhet, különösen az első fejezetben.
⬤ Egyes érvek ismétlődhetnek vagy túlságosan hosszúak lehetnek.
⬤ A kritikusok szerint a könyvből hiányzik a formai struktúra, ami megnehezíti az érvek kritikai feldolgozását.
⬤ Egyes olvasók egyoldalúnak vagy túlzottan elutasítónak találhatják Feser értelmezését a modern filozófiáról.
(233 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Last Superstition: A Refutation of the New Atheism
Könyv tartalma:
Richard Dawkins, Daniel Dennett, Sam Harris és Christopher Hitchens "új ateizmusának" központi állítása az, hogy több évszázada háború folyik a tudomány és a vallás között, hogy a vallás folyamatosan veszít ebben a háborúban, és hogy az emberi történelem ezen pontján a világról egy teljesen szekuláris tudományos beszámolót dolgoztak ki olyan alapos és meggyőző részletességgel, hogy nincs többé semmi oka annak, hogy egy racionális és művelt ember a legkevésbé is figyelemre méltónak találja bármely vallás állításait.
De ahogy Edward Feser A legutolsó babona című könyvében érvel, valójában egyáltalán nincs, és soha nem is volt háború a tudomány és a vallás között. Ehelyett a természet rendjéről alkotott két teljesen filozófiai felfogás között állt fenn konfliktus: egyfelől Platón, Arisztotelész, Augustinus és Aquinói klasszikus "teleológiai" felfogása, amely szerint a cél vagy a céltudatosság a fizikai világnak ugyanolyan velejárója, mint a tömeg vagy az elektromos töltés; és Descartes, Hobbes, Locke és Hume modern "mechanikus" felfogása, amely szerint a fizikai világ nem áll másból, mint céltalan, értelmetlen mozgásban lévő részecskékből. Történetesen a klasszikus teleológiai kép alapján Isten létezése, a lélek halhatatlansága és az erkölcs természetjogi felfogása racionálisan megkerülhetetlen. A modern ateizmus és a szekularizmus racionális igazolásuk tehát mindig is döntően attól a célzástól függött, hogy a világ modern, mechanikus képét a tudomány valahogyan megalapozta. Ezt a modern "mechanikus" képet azonban a tudomány soha nem alapozta meg, és nem is alapozhatja meg, mivel ez elsősorban nem tudományos elmélet, hanem csupán a tudomány filozófiai értelmezése. Sőt, mint Feser mutatja, a kora újkori filozófusok által mellette felhozott filozófiai érvek csak azzal tűntek ki, hogy meglepően gyengék voltak.
Népszerűségének valódi okai akkor is és ma is elsősorban politikaiak voltak: olyan eszköz volt, amellyel alá lehetett ásni az egyházi hatalom szellemi alapjait, és meg lehetett nyitni az utat egy új, világi és liberális, kereskedelem és technológia irányába mutató társadalmi rend felé. E politikai célok előmozdítása érdekében egyszerűen kikötötték, mintegy parancsba adták, hogy a világról alkotott mechanikus képpel összeegyeztethetetlen elmélet nem számíthat "tudományosnak". Az évszázadok múlásával és a történelmi emlékezet elhomályosodásával a dogmatikus kikötés eme aktusára tévesen "felfedezésként" emlékeztek.
Ez a modern filozófiai kép azonban nemcsak racionálisan megalapozatlan, hanem bizonyíthatóan hamis is. A természeti világ "mechanikus" felfogása ugyanis, ha következetesen kidolgozzuk, abszurd módon azt vonja maga után, hogy a racionalitás, sőt maga az emberi elme is illuzórikus. Az új ateisták által képviselt úgynevezett "tudományos világkép" így elkerülhetetlenül aláássa saját racionális alapjait; és ezzel együtt (és az új ateisták moralista pózolásával ellentétben) aláássa minden lehetséges erkölcs alapjait is. Ezzel szemben - és ahogyan azt Az utolsó babona is mutatja - a természet klasszikus teleológiai képe erőteljes megerősítést nyer a kortárs filozófia, biológia és fizika fejleményeiben; sőt, az erkölcs és maga az értelem sem értelmezhető nélküle. A régiek és a középkor teleologikus látásmódja így racionálisan igazolást nyer - és vele együtt az általuk erre épített vallásos világkép is.
