Az utolsó domb: Egy Ranger-zászlóalj és a második világháborút meghatározó csata epikus története

Olvasói vélemények

A könyvet általában jó fogadtatásban részesítették, és dicsérték alapos kutatásaiért, lebilincselő történetmeséléséért, valamint a katonák II. világháborús tapasztalatainak tiszteletben tartásáért, különös tekintettel a 2. Ranger-zászlóaljra és a Hill 400-ra. Néhány olvasó azonban félrevezetőnek találta a címet, megjegyezve, hogy a tartalom nagy része a Rangerek szélesebb körű történetét öleli fel, nem pedig kizárólag a Hill 400-ra összpontosít. Emellett néhány ténybeli pontatlanságot és az írói stílus preferenciáit is hátrányként említették.

⬤ Jól megalapozott és lebilincselő elbeszélés
⬤ tiszteli és megbecsüli a katonákat és áldozataikat
⬤ betekintést nyújt a 2. Ranger-zászlóalj megalakulásába és tapasztalataiba
⬤ alkalmas az általános olvasók és a hadtörténelem szerelmesei számára
⬤ jelentős történelmi információkat tartalmaz.

⬤ A cím félrevezető lehet, mivel nem csak a Hill 400-at tárgyalja
⬤ néhány olvasó néha zavarosnak találta
⬤ ténybeli pontatlanságokat észleltek
⬤ néhányan megemlítették a kevésbé vonzó írásmódot.

(72 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Last Hill: The Epic Story of a Ranger Battalion and the Battle That Defined WWII

Könyv tartalma:

Bob Drury és Tom Clavin Az utolsó domb című könyve egy Ranger-zászlóalj hősiességének és bátorságának hihetetlen, el nem mondott története a II. világháborúban.

"Rudder's Rangers" néven ismerték őket, az Egyesült Államok hadseregének legelitebb és legtapasztaltabb támadóegységeként. 1944 decemberében James Rudder alezredes 2. zászlóalja képezi majd a Németországba tartó lándzsahegyet, amely végre Hitler hazájába viszi a háborút. Ennek során Rudder két célt kapott: Bevenni a 400-as dombot... és tartani a dombot minden lehetséges eszközzel. Ha kell, az utolsó emberig. A harcedzett zászlóaljnak fogalma sem volt arról, hogy a Wehrmacht több ezrede, akik létszámban jóval felülmúlták a rangereket, pontosan ugyanezt a parancsot kapta. A két elszánt haderő összecsapása a második világháború egyik legvéresebb és legköltségesebb összecsapása volt.

A Castle Hill, az impozáns, 1320 láb magas mini-hegy, amelyet az amerikai rangerek egyszerűen csak Hill 400-nak neveztek, volt a kapuja a kétségbeesett náci Németországnak. Több teljes amerikai hadosztályt már visszavertek az utolsó domb beásott védői, mivel - a szövetségesek előtt ismeretlenül - ez a magaslat volt a kulcsa Adolf Hitler utolsó pillanatban kidolgozott tervének, hogy hatalmas ellentámadással törjön át az amerikai vonalakon, ami a történelemben a dombvidéki csata néven vált ismertté.

Így a 400-as domb körül kialakult patthelyzet nem folytatódhatott. Dwight Eisenhower tábornok, a szövetségesek legfőbb parancsnoka számára csak egy megoldás létezett: Hívja be a Rudder's Rangers-t. A 130 különleges operátorból, akik azon a decemberi napon megrohamozták, elfoglalták és megtartották a dombot, csak 16 maradt, hogy visszatántorogjon a fagyos lejtőkön. Az utolsó domb tele van felejthetetlen akciókkal és karakterekkel - gazdag és részletes története annak, amire a 2. Ranger-zászlóalj túlélői úgy emlékeztek, mint "a mi leghosszabb napunkra".