Az utolsó ember

Olvasói vélemények

Mary Shelley „Az utolsó ember” című regénye egy összetett regény, amelyet gyakran értékelnek érzelmi mélysége és filozófiai témái miatt, amelyek az emberi kapcsolatokról és az apokaliptikus kétségbeeséssel szembeni magányról szólnak. Míg egyes olvasókat magával ragad a gazdag próza és a főhős, Lionel Verney megrendítő utazása, mások túlságosan terjedelmesnek és unalmasnak tartják az írást, ami vegyes fogadtatáshoz vezet.

⬤ Érzelmileg megható, mély filozófiai meglátásokkal a társas kapcsolatokról és az emberi tapasztalatokról.
⬤ Gazdag és élénk próza, amely erős képi világot teremt, és megmozgatja az olvasó képzeletét.
⬤ A maga korában újszerű, mint korai disztópikus elbeszélés, amely a túlélés és a veszteség témáit járja körül.
⬤ Sok olvasó a befejezés után lebilincselőnek és kifizetődőnek találta a történetet, amelynek témái a magányról alkotott modern fogalmakkal is egybecsengenek.

⬤ Az elbeszélést gyakran kritizálják, mivel túl hosszú, terjedelmes és kanyargós, és sokan úgy érzik, hogy nincs benne jelentős cselekményfejlődés.
⬤ Néhány olvasó a viktoriánus nyelvezetet kihívásnak, a tempót pedig lassúnak találta, ami időnként fárasztóvá tette az olvasást.
⬤ Aggodalmak merültek fel a technológiai fejlődéssel kapcsolatos előrelátás hiánya miatt, amikor egy jövőbeli forgatókönyvet ábrázolnak.
⬤ Számos, a piacon kapható kiadást rosszul formázottnak vagy szerkesztettnek minősítettek, ami frusztrációhoz vezetett.

(166 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Last Man

Könyv tartalma:

Az utolsó ember Mary Shelley apokaliptikus, disztópikus sci-fi regénye, amely először 1826-ban jelent meg. A könyv egy jövőbeli Földet ír le a 21.

század végén, amelyet egy ismeretlen járvány pusztít, amely gyorsan végigsöpör a világon. A regényben az angol kultúra mint köztársaság is szóba kerül: Mary Shelley részt vesz az alsóház ülésein, hogy betekintést nyerjen a romantikus korszak kormányzati politikai rendszerébe. A regényen belül a regényt nagymértékben férjének, Percy Bysshe Shelleynek ajánlja, aki négy évvel a könyv megjelenése előtt hajótörésben megfulladt.

Ugyancsak kedves barátjának, Lord Byronnak ajánlja, aki imádta a görög szigeteket, amelyek végül két évvel korábban a halála helyszínéül szolgáltak. Az Utolsó embert abban az időben szigorúan elhallgatták.

Csak az 1960-as években került újra a nyilvánosság elé a regény, mint fikciós mű, nem pedig prózaírói mű. Az utolsó ember az első megjelent disztópikus regény, mégis vitatott az irodalomkritikusok körében, hogy az utolsó ember disztópikus regénynek minősíthető-e, mivel kizárja az elnyomás és a totalitarizmus politikai témáit, amelyek a későbbi korok regényeiben, például Orwell Tizenkilencvennyolcvannégyben vagy Huxley Szép új világában szerepeltek.

(wikipedia.org)