Az utolsó ember

Olvasói vélemények

Mary Shelley „Az utolsó ember” című műve a magány és az emberi lét elgondolkodtató és érzelemdús feltárása egy disztópikus jövőben. Bár a könyv gazdag, költői nyelvezetet és mély filozófiai felismeréseket mutat be a társaságról és a túlélésről, sok olvasó számára kihívást jelent a terjedelmes stílus és a lassú tempó. Az elbeszélés a személyes küzdelmet a társadalmi összeomlás hátterébe szövi, de egyesek kritizálják a történetfejlődés és a karakterek érzelmi elkötelezettségének hiánya miatt.

⬤ Gazdag, költői nyelvezet, amely néhány olvasót magával ragad.
⬤ Mély filozófiai témák a magányról, a társaságról és az emberi létről.
⬤ Úttörő mű a disztópikus műfajban, hatással volt a későbbi elbeszélésekre.
⬤ Magával ragadó érzelmi utazás a főhős küzdelmein keresztül.

⬤ Bőbeszédű és virágos írásmód, amely fárasztónak tűnhet.
⬤ A lassú tempó és a történetfejlődés hiánya lekötöttséghez vezet.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy nem nyújt előremutató jövőképet.
⬤ Zavaros elbeszélésszerkezet és a jövő világának elavult ábrázolása.

(166 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Last Man

Könyv tartalma:

Mary Shelley 1816-os Frankenstein című klasszikusával megalapozta a modern science fictiont.

Egy évtizeddel később ő nyitotta meg a poszt-apokaliptikus sf alműfaját a kevésbé dicsért és kevésbé ismert Az utolsó ember című művével. Shelley a talált kézirat trópust használta ehhez a könyvhöz, azt állítva, hogy a kúmai Sibylla barlangjának különböző lapjain egy sor látszólag összefüggő történetet fedezett fel, és ezeket fűzte össze az eredetileg háromkötetes művé.

Az itt elmesélt történet, amely egy távoli jövőből (a 21. század végéről) szól, relat.