Az utolsó ember

Olvasói vélemények

Mary Shelley „Az utolsó ember” című műve számos véleményt váltott ki az olvasók körében, akik dicsérik tematikai mélységét és filozófiai alapjait, ugyanakkor kritizálják terjedelmes írásmódját és tempóját. Az olvasók nagyra értékelik a főhős érzelmi útját, valamint az elszigeteltség, a társas kapcsolatok és az emberi állapot feltárását egy disztópikus környezetben. Sokan azonban unalmasnak, hosszadalmasnak és időnként fókuszálatlannak találják az elbeszélést, ami miatt egyesek úgy érzik, hogy nem kötődnek a szereplőkhöz és a történethez.

⬤ Gazdag filozófiai témák és érzelmi mélység, amelyek a magányt, a társaságot és az emberi állapotot vizsgálják.
⬤ Erőteljes és költői próza, amely megragadja az olvasó képzeletét.
⬤ Egyedülálló nézőpontot kínál az apokaliptikus témákhoz, amely rezonál a kortárs kérdésekre.
⬤ Magával ragadó elbeszélés egy mélyen személyes és tragikus történet körül, amely Shelley saját élményeit tükrözi.

⬤ Túlságosan bőbeszédű és virágos írásmód, amely fárasztó lehet az olvasók számára.
⬤ Lassú tempó, különösen a középső részekben, ami érdektelenséghez vezethet.
⬤ A karakterek és sorsuk nem képesek érzelmi elkötelezettséget kiváltani a közönségből.
⬤ Egyes kiadások rosszul szerkesztettek, ami olyan gépelési és formázási hibákat eredményez, amelyek rontják az olvasás élményét.

(166 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Last Man

Könyv tartalma:

A Frankenstein szerzőjétől származik ez az apokaliptikus történet egy pestis által elpusztított világról. Mary Shelley 1826-os regénye a 21. század végén játszódik, amikor Anglia utolsó királya lemond, és idealista politikai reformerek bájos köre a háború, a pestis és az anarchia örvényébe sodródik.

Shelley férje, Percy Bysshe Shelley és társuk, Lord Byron korai halála után írta ezt a lebilincselő regényt. A karizmatikus költőkről mintázott egy pár karaktert, az elbeszélőt - a világjárvány egyetlen túlélőjét - pedig saját személyiségéről mintázta. Az emberiség pestis általi pusztulásának példázatát széles körben a romantika és a világ problémáinak művészet és filozófia általi megoldására irányuló kudarcának elvetéseként tartják számon. Azt tükrözi, hogy az utópisztikus eszmék, amelyeket nem ellenőriznek erkölcsi és etikai normák, miként tudják szétzúzni a társadalmat.

A 19. századi olvasók félreértették Shelley látomásos regényét, amely több mint egy évszázadra eltűnt, hogy aztán a kritikusok elismerése mellett a sci-fi előfutáraként és a modern apokaliptikus történetek előfutáraként jelenjen meg újra. Muriel Spark regényíró "egy teljesen új műfaj előhírnökeként üdvözölte, amely a hazai románc, a gótikus extravagancia és a szociológiai regény ötvözete", és Shelley "legérdekesebb, ha nem is a legkitűnőbb művének" nevezte.