Az utolsó nemzedék: Fiatal virginiaiak a békében, a háborúban és az újraegyesítésben

Olvasói vélemények

Peter Carmichael „Az utolsó nemzedék” című könyve mélyrehatóan tárja fel a virginiai fiatalemberek életét a polgárháború előtt, alatt és után. A recenzensek elismerően nyilatkoznak az éleslátó elemzésről és a részletgazdagságról, bár egyesek kevésbé tartják lényegesnek más olvasmányokhoz képest, megemlítve a tempó problémáit és azt, hogy bizonyos területeken több információra vágynak.

⬤ Friss és szemléletes elemzést nyújt a virginiai fiatal generációról a polgárháború korszakában.
⬤ Új meglátásokat és perspektívákat nyújt a konföderációs nacionalizmusról.
⬤ Elsődleges és másodlagos forrásokkal gazdagon részletezett, a történelmi megértést fokozó könyv.
⬤ Hasznos táblázatokat és jegyzeteket tartalmaz, amelyek informatívak és jól megalapozottak.

⬤ Egyes olvasók szerint nem alapvető fontosságú és időnként lassú, és tömörebb előadást kívánnak.
⬤ Bizonyos területekről hiányoznak a részletes háttérinformációk a könyvben tárgyalt mintáról.
⬤ Néhány kritika megjegyzi, hogy bár érdekes, de talán nem bír olyan jelentőséggel, mint más polgárháborús irodalom.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Last Generation: Young Virginians in Peace, War, and Reunion

Könyv tartalma:

Peter S. Carmichael megkérdőjelezi a polgárháború előestéjén a déli fiatalokról alkotott népszerű képet, amely szerint a déli fiatalok intellektuálisan lusták, erőszakosak és kicsapongóak voltak, és közelebbről megvizsgálja több mint száz fehér fiatal életét, akik Virginia utolsó olyan nemzedékéhez tartoztak, amely a rabszolgaság intézménye mellett nőtt fel. Úgy találja, hogy mélyen részt vettek koruk politikai, gazdasági és kulturális erőiben. A kor - állapítja meg - különleges gondokat okozott azoknak a fiatal férfiaknak, akik az 1850-es években töltötték a formálódó éveiket.

A polgárháború előtt ezek a fiatalemberek hosszasan gondolkodtak Virginia helyéről, mint progresszív rabszolgatársadalomról. Az idősebbek ellenkezése ellenére erőteljesen lobbiztak az egyesülés mellett, majd az Észak-Virginiai Hadseregben tisztként szolgáltak, mint frontvonalbeli tárgyalópartnerek a nem rabszolgatartó rendtagokkal. A háború után azonban gyorsan levetették konföderációs radikalizmusukat, hogy a hazauralom és az Új-Dél gazdasági fejlődésének és megbékélésének politikai céljait kövessék. Csak a századfordulón, amikor ezek az emberek már életük végéhez közeledtek, kezdődött meg a mítoszteremtés és a történetmesélés, és az utolsó generáció tagjai ismét úgy állították be magukat, mint meg nem alkuvó lázadók.

Carmichael e nemzedék tagjainak életét személyes, nemzedéki és kulturális szinten vizsgálva új megvilágításba helyezi a déli identitás kialakulását és reformját a tizenkilencedik század viharos utolsó felében.

Megkérdőjelezve a polgárháború előestéjén a déli fiatalokról alkotott népszerű elképzelést, miszerint a déli fiatalok intellektuálisan lusták, erőszakosak és szétszórtak, Peter Carmichael alaposan megvizsgálja Virginia utolsó, a rabszolgaság intézménye mellett felnövő generációjához tartozó több mint száz fehér fiatalember életét. Úgy találja, hogy mélyen részt vettek koruk politikai, gazdasági és kulturális erőiben. Carmichael amellett érvel, hogy tapasztalataik arra kényszerítenek bennünket, hogy újra megvizsgáljuk a déli férfiasság természetét, és új megvilágításba helyezik a déli identitás kialakulását és megreformálását a tizenkilencedik század viharos utolsó felében.