Az utolsó tésztafiúk: Az elfeledett nemzedék és az elfeledett világháborújuk

Olvasói vélemények

Richard Rubin „The Last of the Doughboys” című könyve az utolsó túlélő I. világháborús veteránok történetét dolgozza fel, egyedülálló nézőpontot nyújtva az amerikai történelem egy nagyrészt elfeledett szegmenséről. Interjúkon és személyes elbeszéléseken keresztül mélyül el ezeknek a veteránoknak az életében, miközben tapasztalataikat a kor szélesebb történelmi és kulturális környezetébe helyezi.

A könyvet dicsérik érzelmi mélységéért, alapos kutatásáért és magával ragadó történetmeséléséért. Az olvasókat különösen meghatották a százévesekkel készített interjúk, amelyek révén egyedülálló betekintést nyerhettek a veteránok háború alatti és utáni élményeibe. A szerző írói stílusát magával ragadónak és informatívnak írják le, a személyes történetek és a történelmi kontextus keveredésével, amely fokozza az elbeszélést. Számos kritika kiemeli, hogy a könyv képes az első világháború és a veteránok történetét emberközelivé tenni, miközben a korszak kulturális aspektusaira is fényt derít.

Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyvben túl sok a töltelékanyag, és a háttértörténet néha háttérbe szorítja a veteránok történetét. Kritika érte a szerző saját gondolatainak gyakori közbeiktatását, ami elvonhatja a figyelmet a veteránok élményeiről. Emellett néhányan csalódottságuknak adtak hangot amiatt, hogy az interjúk nem mindig tartalmas, ellenőrizhető visszaemlékezésekkel szolgáltak az interjúalanyok előrehaladott kora miatt, ami korlátozta a visszaemlékezések mélységét.

(270 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Last of the Doughboys: The Forgotten Generation and Their Forgotten World War

Könyv tartalma:

„Richard Rubin olyasmit tett, amit soha senki nem fog tudni még egyszer megtenni. Az utolsó amerikai I. világháborús veteránokkal - akik azóta mindannyian meghaltak - készített interjúi élővé teszik azt a kataklizmát, amely örökre megváltoztatta a világunkat, de amely itthon furcsa módon elfeledett maradt.” - Adam Hochschild, a To End All Wars: A Story of Loyalty and Rebellion, 1914-1918 című könyv szerzője.

2003-ban, 85 évvel az első világháború befejezése után Richard Rubin elindult, hogy megnézze, talál-e még valakit, aki valóban szolgált az amerikai expedíciós erőknél abban a hatalmas konfliktusban, és beszéljen vele. Végül több tucat 101 és 113 év közötti embert talált Cape Codtól Carson Cityig, akik az utolsó lehetséges pillanatban osztották meg vele az amerikai nagy háborúról szóló történeteiket. A huszonegyedik században élő tizenkilencedik századi férfiak és nők önállók, alázatosak és sztoikusak voltak, soha nem panaszkodtak, de mégis csodálkoztak a háború mérhetetlenségén, amelynek megnyerésében segítettek, és a világ összetettségén, amelynek megteremtésében részt vettek. Bár Amerika nagyrészt elfelejtette a háborújukat, önök soha nem fogják elfelejteni őket, sem a történeteiket. Az egy évtizede készülő The Last of the Doughboys egy generáció óta a legátfogóbb pillantás Amerika első világháborújára, dicsőséges emlékeztető arra, hogy Amerika milyen óriási szerepet játszott a háborúk végét jelentő háborúban, és egyben megható meditáció a jellemről, a kegyelemről, az öregedésről és az emlékezetről.

„Kiemelkedő és lenyűgöző könyv. Richard Rubin az első világháború utolsó túlélő veteránjainak felkutatásával, valamint a velük készített rokonszenves és szakszerű interjúkkal elsőrangú riportművet készített.” - Ian Frazier, az Utazás Szibériában szerzője.

„Nem emlékszem olyan könyvre erről a hatalmas és szörnyű háborúról, amelyet hosszú évek óta élvezettel olvastam volna. --Michael Korda, The Daily Beast.