Az utolsó vonat Zona Verde-be: A végső afrikai szafari

Olvasói vélemények

Paul Theroux „Az utolsó vonat Zona Verde-be” című könyve részletesen bemutatja utolsó délnyugat-afrikai útját, különös tekintettel az angolai élet kemény valóságára. Theroux a szépség és a kétségbeesés, a nosztalgia és a halandóság témáit járja körül a felidéző prózán keresztül, reflektálva mind a kontinens múltjára, mind saját utazó életére. A kritikusok Theroux írásait éleslátónak, de egyre komorabbnak írják le, és egy olyan világot mutatnak be, amelyet a korrupció, a szegénység és a reménytelenség jellemez.

⬤ Theroux élénk írói stílusa és a részletekre való figyelme életre kelti Délnyugat-Afrika tájait és kultúráit.
⬤ Az a képessége, hogy képes elmélyedni az összetett társadalmi kérdésekben, mélyebb megértést nyújt az általa meglátogatott országok előtt álló kihívásokról.
⬤ A könyv elgondolkodtató, az olvasó betekintést nyerhet Theroux gondolataiba az öregedésről, az utazásról és az Afrikában évtizedek alatt tapasztalt változásokról.

⬤ A könyv hangvétele túlságosan melankolikus, és egyes olvasók számára túl komornak vagy depresszívnek tűnhet.
⬤ A kritikusok szerint az elbeszélésből hiányzik az a humor és könnyedség, amely Theroux korábbi műveiben megtalálható.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy Theroux túlságosan is a negatívumokra koncentrál, különösen Angolában, és háttérbe szorítja az utazási élményeinek pozitívumait.

(356 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Last Train to Zona Verde: My Ultimate African Safari

Könyv tartalma:

"Theroux akkor a legjobb, amikor (emberek) történeteit meséli el, boldog és szomorú... Theroux nagy küldetése mindig is az volt, hogy az olvasószéken túlra vigyen minket, hogy kihívást jelentsen önmagának - és így nekünk is." -- Boston Globe

Paul Theroux bestsellere Dark Star Safari Kairótól Fokvárosig tartó epikus szárazföldi utazásának krónikája, amely a modern Afrika belső látásmódját nyújtja. Most a The Last Train to Zona Verde című könyvében visszatér, hogy felfedezze, hogyan változott ő és Afrika az azóta eltelt évek alatt.

Theroux egyedül utazik, Fokvárosból indulva észak felé Dél-Afrikán, Namíbián, majd Angolán keresztül, és egy olyan világgal találkozik, amely egyre távolabb kerül a turisták útiterveitől és a posztkoloniális függetlenségi mozgalmak reményeitől. Közel 2500 fárasztó mérföld megtétele után megszakítja útját, és ezt a döntését kíméletlen őszinteséggel írja le a "Mit keresek én itt?" című fejezetben. "Az élénk, szellemes és gyönyörűen megidéző Az utolsó vonat Zona Verdébe egy méltó utolsó afrikai kaland attól az írótól, akinek szúrós tekintete és könnyed prózája olvasók nemzedékeinek hozta el a világot.

„Paul Theroux legújabb útikönyvében mindenre fény derül - nemcsak az emberek, a tájak és az általa meglátogatott országok társadalmi-politikai valóságára, hanem saját motivációira is, amiért oda megy, ahová megy...”. Olvasói csak hálásak lehetnek érte.” -- Seattle Times

„Ha ez a könyv a bizonyíték arra, hogy a kor nem lassította le Theroux-t, és nem bátorította arra, hogy megpihenjen az elért eredményein... Bátran, éberen figyeli Afrika küzdelmeit, igazságtalanságait és történelmét.” -- San Francisco Chronicle