Ball of Collusion: The Plot to Rig an Election and Destroy a Presidency (A választások manipulálása és az elnökség elpusztítása)

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik a Trump-Oroszország összejátszásról szóló narratíva részletes vizsgálatát, hangsúlyozva a szerző, Andrew McCarthy kutatásának és bemutatásának mélységét. Míg sok olvasó értékeli az aprólékos beszámolót és a világos jogi magyarázatokat, kritika éri a szerző időnkénti Trump-ellenes kommentárjait és a vélt zavaros írásmódot. Összességében a könyvet egy összetett politikai esemény megértéséhez való jelentős hozzájárulásnak tekintik.

⬤ Aprólékos kutatás és dokumentáció
⬤ világos magyarázatok a jogi folyamatokról
⬤ jól szervezett elbeszélés
⬤ döntő fontosságú háttérinformációkat nyújt
⬤ pártatlan nézőpontot mutat be
⬤ mélyen informatív a Trump-Oroszország narratíva politikai légköréről és történelmi kontextusáról.

⬤ A lassú tempó és az esetenként szövevényes írásmód megnehezítheti a követést
⬤ egyes olvasók számára zavarónak tűntek a szerző Donald Trumpot érintő kritikái
⬤ az alkalmi olvasók számára túl sűrű lehet
⬤ a kezdeti fejezetek túlságosan eltérhetnek az alapvető narratívától.

(268 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Ball of Collusion: The Plot to Rig an Election and Destroy a Presidency

Könyv tartalma:

A 2016-os választások során a valódi összejátszás nem a Trump-kampány és a Kreml között történt. Hanem a Clinton-kampány és az Obama-kormányzat között.

A média-demokrata "összejátszás-narratíva", amely Donald Trumpot Oroszország macskamancsaként festi le, egy szorgalmasan kidolgozott illúzió.

Annak ellenére, hogy Clinton fölényesen vezetett a közvélemény-kutatásokban, a hiperpárti hírszerzők úgy döntöttek, hogy szükségük van egy "biztosítási kötvényre" egy Trump-elnökség ellen. Így született meg az összejátszásról szóló narratíva, amely egy névtelen forrásból származó "dossziéra" épült, amelyet titokban a Clinton-kampány jegyzett, és amelyet egy volt brit kém állított össze. Bár az FBI legmagasabb szintjén is elismerték, hogy a dosszié "pikáns és ellenőrizetlen", mégis arra használták, hogy kémelhárítási vizsgálatot indítsanak Trump kampánya ellen.

Csodával határos módon Trump mégis győzött. De politikai ellenfelei nem voltak hajlandóak elfogadni a választók döntését. Összejátszásról szóló narratívájukat most könyörtelenül pedzegették politikai ügynökök, hírszerzők, az igazságügyi minisztérium tisztviselői és médiaideológusok - a "Trump-ellenállás" előőrse. Titkos megfigyelések, magas szintű hírszerzési szivárogtatások és fáradhatatlan híradások révén elhitették a közvéleménnyel, hogy Trump összeesküdött Oroszországgal a választás ellopása érdekében.

Trump elnök nem tűrte tétlenül a támadást, és a maga viharos módján visszavágott. Az ügyek akkor csúcsosodtak ki, amikor kirúgta az FBI igazgatóját, aki robbanásveszélyes vallomást tett a Házban, amelyben azt sugallta, hogy az elnök bűncselekmény gyanúsítottja, annak ellenére, hogy négyszemközt az ellenkezőjéről biztosította Trumpot. A pártos tiltakozás ebből eredő tűzvihara megfélemlítette az Igazságügyi Minisztériumot, hogy kinevezzen egy különleges ügyészt, akinek a határtalannak tűnő nyomozása két éven át gyötörte a kormányzatot.

Ám ahogy teltek a hónapok, az összejátszásra vonatkozó konkrét bizonyítékok elmaradtak. Vajon az összejátszásról szóló narratíva csak egy jól kidolgozott csalás volt? És ha igen, ki volt a koreográfus? A média és a demokraták cáternája ellenében a törvényhozók egy bátor csoportja kikényszerítette, hogy Trumpról a nyomozókra és vádlóira helyezzék át a reflektorfényt. Ez feltárta az amerikai bűnüldöző és hírszerző ügynökségeken belüli politizálás mélységét. Mára világossá vált, hogy azok az intézmények, amelyekre nemzetünk objektív rendfenntartás és tiszta szemű elemzés szempontjából támaszkodik, botrányos módon belevetették magukat a 2016-os választások megosztó politikájába.

Nem sikerült egy új Clinton-kormányzatot összekovácsolniuk. Vajon sikerül-e megbuktatniuk Trump elnököt?