Tavaszi láz: Az iszlám demokrácia illúziója

Olvasói vélemények

Andrew McCarthy könyve alapos elemzést nyújt az úgynevezett „arab tavaszról”, és azt állítja, hogy azt pontosabban „iszlám télként” kellene jellemezni. Az iszlám szupremácia felemelkedését tárgyalja, kiemelve a nyugati politika kudarcait a Közel-Keleten, valamint a demokrácia megvalósításának kihívásait a mélyen iszlám befolyás alatt álló kultúrákban. A könyv egyszerre szolgál szemfelnyitó és ébresztő üzenetként az iszlám kormányzás valóságáról és a régió demokráciájával kapcsolatos nyugati tévhitekről.

⬤ Átfogó képet nyújt a közel-keleti politikáról és az iszlám kultúra hatásáról.
⬤ Jól dokumentált és kutatott, történelmi kontextust és aktuális betekintést nyújt.
⬤ Magával ragadó és elgondolkodtató, arra készteti az olvasót, hogy átértékelje az iszlám társadalmak demokráciájáról alkotott elképzeléseit.
⬤ A nyugati külpolitikával és a demokrácia előmozdításával kapcsolatos ellenkező véleményt kereső olvasóknak szól.

⬤ Egyoldalúnak tűnhet, nem mutatja be árnyaltan az iszlám társadalmak összetettségét.
⬤ Egyes olvasók szerint az elemzés a közelmúlt közel-keleti eseményeinek fényében nem eléggé kidolgozott.
⬤ A szerző határozott álláspontja elidegenítheti azokat az olvasókat, akik kiegyensúlyozottabb nézőpontot keresnek.
⬤ A könyv olyan kényelmetlen igazságokat mutat be, amelyek egyes olvasókban haragot vagy kellemetlen érzéseket válthatnak ki.

(57 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Spring Fever: The Illusion of Islamic Democracy

Könyv tartalma:

Az első alapvető igazság az "arab tavasszal" kapcsolatban az, hogy soha nem is volt ilyen. A Közel-Kelet kiemelkedő ténye, az egyetlen, az iszlám. A Közel-Keletet formáló iszlám azt az önképet sulykolja a muszlimokba, hogy egy olyan civilizáció tagjai, amely engesztelhetetlenül ellenséges a Nyugattal szemben. Az Egyesült Államok egy legyőzendő versenytárs, nem pedig egy befogadandó kultúra hírnöke.

Vajon ez az önkép objektív igazságon alapul? Vajon az iszlám pontos képét tükrözi? Az amerikai tisztviselők és a nyugati értelmiségiek ezeken a kérdéseken törik a fejüket. Pedig a kérdések lényegtelenek. Itt nem arról van szó, hogy helyes vagy helytelen, nem arról, hogy van-e valamilyen álláspont vagy politika, amelynek finom módosítása vagy egyenes visszafordítása megváltoztatná a tényeket a terepen. Ez egyszerűen, egyszerűen így van.

Nem minden emberi szív vágyik a szabadságra. A közel-keleti iszlámban a "szabadság" szinte az ellenkezőjét jelenti annak, amit a nyugati ember számára a fogalom jelent - ez a szabadság az Allahnak és az Ő törvényének való teljes alávetettségben rejlik. Ez a törvény, a saría, szöges ellentétben áll a nyugati értelemben vett szabadság alapvető elemeivel - kezdve azzal a gondolattal, hogy az ember szabadon hozhat magának törvényt, függetlenül attól, hogy Allah mit rendelt el. Ezért illuzórikus azt hinni, ahogyan a Nyugat arab tavaszi meséje állítja, hogy a régió hemzseg a Dzsamál al-Madisonoktól, akik a szabadság lámpását tartják magasra. Léteznek ilyen forradalmi reformerek? Persze, hogy léteznek... de olyan számban, amely alig elegendő egy kitalált fedősztori megszövéséhez. Amikor a kényszerhelyzet elérkezett - és még rosszabb - a reformereket elnyomta, elsöpörte őket az iszlám szupremácia áradata, a dinamikus, következetes tömegmozgalom, amely végtelen telet int.

Ez az arab tavasz valódi története - ez, és Pandora szelencéje, amely akkor nyílik meg, amikor egy amerikai kormányzat csatlakozik ehhez a mozgalomhoz, amelynek kimondott célja Amerika elpusztítása.