Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv három különc és ambiciózus nő életét tárja fel, akik Velencében tették le a névjegyüket, a gazdagság és a kiváltságok korában szerzett tapasztalataikra összpontosítva. Egyedülálló perspektívát nyújt a művészet, a kultúra és életük történelmi kontextusának bemutatására, így lebilincselő olvasmány a nők történelme és maga Velence iránt érdeklődők számára.
Előnyök:⬤ Jól megírt és magával ragadó történetmesélés
⬤ a különc karakterek egyedülálló feltárása
⬤ történelmi betekintést nyújt, különösen Peggy Guggenheimről
⬤ jó szerkezetű, a személyes történeteket az építészettel összekötő szerkezet
⬤ élvezetes menekülés Velencébe
⬤ könnyed és szórakoztató olvasmány
⬤ érdekes történelmi összefüggéseket és művészeti utalásokat tartalmaz.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó unalmasnak és párbeszédhiányosnak találta
⬤ mások kritizálták, hogy a kiváltságos, gazdag nőkre összpontosít
⬤ nem mindenki érezte úgy, hogy a szereplők történetei mindenki számára vonzóak lennének
⬤ néhányan kissé komolytalannak tartották
⬤ nem biztos, hogy azok számára, akik mélyebb elbeszélést keresnek, megfelelő lesz.
(63 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Unfinished Palazzo - Life, Love and Art in Venice
Könyv tartalma:
Velence „befejezetlen palotájának” története - három legszokatlanabb, legszenvedélyesebb és leglenyűgözőbb lakójának életén keresztül: Luisa Casati, Doris Castlerosse és Peggy Guggenheim.
Az 1750-ben megrendelt Palazzo Venier-t egy nagy velencei család hatalmáról és gazdagságáról szóló tanúságtételként tervezték, de a Venier-család vagyona az építkezés közepén megcsappant, és a projektet elvetették. Az üres, befejezetlen és romló épületet a huszadik század elejéig szemet szúró látványosságnak tekintették, amikor is három nőt vonzott és inspirált életük kulcsfontosságú pillanataiban: Luisa Casati, Doris Castlerosse és Peggy Guggenheim.
Luisa Casati otthonát az esztéták fantáziavilágává alakította, ahol olyan extravagáns és dekadens partikat rendezett, mint a reneszánsz udvari operák, és kisebb vagyonokat költött a saját jelmezeire, hogy „élő műalkotássá” és múzsává váljon. Doris Castlerosse a két világháború közötti csillogó, hedonista években Londonban és Velencében igyekezett érvényesülni, filmsztárokat és királyi családtagokat látott vendégül csillogó partikon. A háború utáni években Peggy Gugenheim a modernista egyszerűség mintaképévé alakította át a Palazzót, amely otthont adott a modern művészetekből álló gyönyörű gyűjteményének, amely ma a világ minden tájáról vonzza a turistákat és a művészetkedvelőket. Minden egyes eleven élettörténetet családi archívumokból származó, korábban nem látott anyagok kísérnek, és szövik át a művészvilág e legendás különcének bonyolult történetét.
69 illusztráció
