Olvasói vélemények
Összegzés:A „Flappers” című könyv az 1920-as évek hat figyelemre méltó és független nőjének életét tárja fel, megvilágítva küzdelmeiket és eredményeiket egy átalakuló korszakban. A könyv összeköti különböző hátterüket és párizsi tapasztalataikat, bepillantást nyújtva a jelentős társadalmi változások és a női szerepvállalás korába.
Előnyök:A könyvet dicsérik a nők részletes és átfogó bemutatásáért, lenyűgöző történeteikért és az 1920-as évek kulturális kontextusáért. Az olvasók nagyra értékelik az írásmód közérthetőségét, a fényképek szerepeltetését és az életrajzok informatív jellegét. Sokan inspirálónak és élvezetesnek találták, különösen azt, hogy hogyan kapcsolódik a nők függetlenségének modern kérdéseihez.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyvből hiányzik a mélység a nők későbbi életének bemutatásában, és kifejezte igényét az átfogóbb életrajzok iránt. Kritika érte a tagolt szerkezetet is, amely megnehezíti az elbeszélés összefüggő követését. Néhányan nem találták különösebben figyelemre méltónak az írói stílust, és megemlítették a nők történetei között való ugrálás kihívását.
(108 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Flappers: Six Women of a Dangerous Generation
Könyv tartalma:
Az 1920-as évekre a nők valami hatalmas dolog küszöbén álltak. A jazz, a pikáns divat, a művészethez és a szexhez való új szemöldökfelhúzás - mindez egy elegáns, modern világra utalt, amely képes volt lerázni magáról a Nagy Háború zordságát, és egyetlen ügyes, stilizált mozdulattal a jövőbe lépni. A nők, akik ezt a dzsesszkorszakot meghatározták - Josephine Baker, Tallulah Bankhead, Diana Cooper, Nancy Cunard, Zelda Fitzgerald és Tamara de Lempicka - közel fél évszázaddal megelőzték a szexuális forradalmat, és generációkon át formálták a nők szerepét. A Flappers című könyvében az elismert életrajzíró, Judith Mackrell ezeket a nőket mindazzal a színnel ábrázolja, amely életüket és korukat jellemezte. Egyszerre érzékletes és rokonszenves, csodálatra méltó életrajza feltárja hősnői magánéletét, kitöltve a merész kontúrokat. Ezek a nők nagyon különböző háttérrel rendelkeztek, de végül mindannyian Párizsban, az avantgárd Mekkájában kötöttek ki. Mielőtt a párizsi társaság sztárja lett, Josephine Baker szegény fekete lány volt Saint Louis nyomornegyedéből. Tamara de Lempicka az orosz forradalom elől menekült, hogy aztán a saját és a családja életének összekaparásáért küzdjön. Elkötelezett festőként portréi a kor art deco érzékenységét és szexuális merészségét jelezték. A csoporthoz tartozó britek - Nancy Cunard és Diana Cooper - rózsaszínűre nevelt arisztokrata családokból származtak, de hamarosan az avantgárd pajzán élvezetekbe csöppentek.
Tallulah Bankhead és Zelda Fitzgerald két alabamai lány volt, akiket a kalandvágy és a művészi elismerés iránti vágy hajtott át az Atlanti-óceánon.
De a húszas évek extravagáns és túlzásokba hajló fényűzése mögött évszázados előítéletek húzódtak meg a nemekkel, fajokkal és szexualitással kapcsolatban. Ezek a flapperek nem csak táncoltak és tivornyáztak; elismerésért és méltóságért küzdöttek egy férfiak uralta világban. Többek voltak, mint egyszerű szeretők vagy múzsák a modernista mesterek számára - a hírnév és az intenzív élményszerzés hajszolásában a nők egy generációját látjuk, amely merész lépéseket tesz valami kibontakozó, meghatározatlan, talán veszélyes dolog felé: az Új Nő felé.
