Értékelés:
Jennifer Givhan „Belly to Brutal” című verseskötetét sokan dicsérik az anyaság, a trauma és az érzelmek felidéző és átélhető feltárása miatt. A kritikusok a versek egyedi nyelvezetét és lírai minőségét dicsérik, lélegzetelállítónak és erőteljesnek írják le őket. A könyvet kötelező olvasmánynak és talán az év egyik legjobb verseskötetének tartják.
Előnyök:⬤ Gyönyörűen kidolgozott és átélhető költészet.
⬤ Mély betekintést nyújt az anyaság, a trauma és az érzelmek témájába.
⬤ Egyedülálló és eredeti nyelvezet, amely egyszerre lírai és kísérteties.
⬤ Érzelmek és emlékek egész sorát idézi fel, mélyen bevonva az olvasót.
⬤ Kiemelkedő gyűjteménynek számít, amely komoly irodalmi elismerésre számíthat.
⬤ Néhány olvasó számára a témák mélyen érzelmesek vagy kiváltóak lehetnek.
⬤ Egyes versek nyers őszinteségük miatt nyomasztónak tűnhetnek.
(8 olvasói vélemény alapján)
Költészet minden anyának és lánynak, akik gyógyítják a vérvonalakat
A Belly to the Brutal egy corrido-t énekel az anyák és lányaik közötti szeretetről, szembesítve a patriarchális erőszakkal való tanult, nemzedékről nemzedékre öröklődő cinkossággal. Ez a költészet a határvidékre hatol, megérinti a chora birodalmát - dúdolás, sikoly, ritmus -, és a szavakat a patriarchális és rasszista konstrukciókon kívülre szállítja. A curanderisma és a feminista brujera újjáéledt hullámából merítve Jennifer Givhan gyógyító teret teremt a barna nők és anyák számára. Minden vers megtalálja a maga formáját, összefonva a szépséget és a pusztítást, hogy utat teremtsen a nőket túl sokáig elnyomó rendszerekből. A versek az anyafélelem sűrű nyelvén lakoznak, ahol a szeretet is növekszik / a seb fénylő közepén. Ez a megidéző költészet az erőszak végső soron megváltó átalakulása felé halad.
Ma tanultam meg a szót Mondegreen.
Ami azt jelenti, hogy félrehallásból félreértelmezni.
A dalszövegek olyan módon, hogy új értelmet ad.
Ahogyan régóta félrehallom a szívem homofóniáját.
Úgy értelmezem, hogy a tél utáni élet első fellobbanása, az a mély.
Szükség van arra, hogy tovább nőjön minden egykori fényes után.
Virágok elvetették vagy elhervadtak.
Volt már szükséged arra, hogy hazudj.
Laposan, mintha holtan feküdtél volna a sziklákkal tarkított földnek.
És hallgatni a hangokat, melyek az égen nyalnak.
A múltad csoszog a levelek között, mint egy remix.
Míg végül rájössz, mit jelentett az életed....
És fáj?
Ha eljön az igazság, jöjjön, mint az ékszerfű.
A mérges szömörce mellett elvadulva. Az ellenszer.
Elérhető közelségben.
