Olvasói vélemények
Összegzés:Jill Norgren Belva Lockwood életrajza részletesen bemutatja a korai feminizmus és a női jogok kevéssé ismert, de jelentős alakjának életét és hozzájárulását. A könyv rávilágít Lockwood jogi küzdelmeire és eredményeire, aktivizmusára, valamint a nevesebb kortársaival való kapcsolataira. Bár az életrajz lebilincselő és lényeglátó, néhány olvasó kissé szétesőnek találta az írásmódot.
Előnyök:Az életrajz informatív, és kiemeli Lockwood jelentős hozzájárulását a nők jogaihoz és a joghoz. Érzelmi mélységgel, jellemfejlődéssel és történelmi kontextussal rendelkező, lebilincselő elbeszélést nyújt, ami az olvasók számára is érthetővé teszi a művet. A szerző alapos kutatásokat végzett, és hatékonyan fonja össze Lockwood személyes és szakmai életét. Sok olvasó úgy találta, hogy a könyv lebilincselő olvasmány, amely rezonál a kortárs kérdésekre.
Hátrányok:Néhány olvasó kritizálta az írásmódot, mivel nehézkes és nem mindig lineáris, és megjegyezte, hogy ez zavaró lehet. Aggályok merültek fel a Lockwood feminista kontextusban való ábrázolásával kapcsolatban is, mivel egyesek jobban szerettek volna egy koncentráltabb feminista nézőpontot.
(11 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Belva Lockwood: The Woman Who Would Be President
Könyv tartalma:
Előszó: Ruth Bader Ginsburg, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának bírája
Egy jogtörténész elmeséli Belva Lockwood, a nők jogaiért küzdő aktivista, az első nő, aki a Legfelsőbb Bíróság előtt praktizált, befolyásos életét
A Belva Lockwood: The Woman Who Would Be President című könyvben Jill Norgren díjnyertes jogtörténész először meséli el a tizenkilencedik század egyik legmeglepőbb és leghatásosabb női jogvédőjének élettörténetét. Ahogy Norgren bemutatja, Lockwood bátran szembeszállt a férfi berendezkedéssel, és magára vonta az elnökök, a kongresszus tagjai, a befolyásos írók és a hétköznapi amerikaiak figyelmét. Lockwood, akit túl sokáig elfedett régi kollégája, Susan B. Anthony történelmi árnyéka, végre reflektorfénybe kerül ebben a lebilincselő új életrajzban.
Lockwood 1830-ban született New York állam északi részén egy farmon, fiatalon ment férjhez, és vonakodva lett farmerfeleség. Férje korai halála után azonban főiskolai diplomát szerzett, tanárnő lett, majd Washingtonba költözött azzal a tervvel, hogy ügyvéd lesz - ez a szakma szinte teljesen el volt zárva a nők elől. Nemcsak az egyik első női ügyvédnő lett az Egyesült Államokban, hanem 1879-ben ő lett az első nő, aki a Legfelsőbb Bíróság előtt praktizálhatott.
1884-ben Lockwood folytatta úttörő útját, és az első nőként indított teljes körű kampányt az amerikai elnökségért. 1888-ban ismét indult az elnökválasztáson. Bár jelöltségei sikertelenek voltak (ahogy azt ő is tudta, hogy azok lesznek), Lockwood bebizonyította, hogy a nők képesek felvenni a versenyt a férfiakkal a politikai színtéren. E kampányok után fáradhatatlanul dolgozott az Egyetemes Békeegyesület érdekében, egészen 1917-ben bekövetkezett haláláig abban reménykedve, hogy ő vagy a szervezet elnyeri a Nobel-békedíjat.
Belva Lockwood megérdemelné, hogy sokkal ismertebb legyen. Ahogy Norgren megjegyzi, valószínű, hogy Lockwoodot ma széles körben elismert feminista úttörőnek tartanák, ha személyes iratainak nagy részét nem semmisítették volna meg halála után. Az olvasók szerencséjére Norgren nagyrészt osztozik alanyának kitartásában, és ezzel az aprólékosan kutatott és gyönyörűen megírt könyvvel biztosította Lockwood méltó helyét a történelemben.
