Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák megosztott véleményt fogalmaznak meg Ray Monk Bertrand Russellről szóló életrajzáról, a középpontban Russell összetett magánéletének ábrázolásával és a szerző vélt elfogultságával. Sok kritikus nagyra értékeli a kutatás mélységét és a Russell tragikus kapcsolatait érintő részleteket, míg mások az objektivitás hiánya és a szenzációhajhászásra való összpontosítás miatt kritizálják Monkot.
Előnyök:⬤ Russell összetett magánéletének részletes feltárása, beleértve a családi kapcsolataiba való betekintést is.
⬤ Az átfogó kutatást és dokumentációt dicsérik, egyes kritikusok szerint a könyv alapvető olvasmány Russell megértéséhez.
⬤ A komoly témák között bájos és humoros pillanatok is megjelennek, amelyekkel Russell személyiségének újabb dimenziói rajzolódnak ki.
⬤ A szerző írásmódját lebilincselőnek és jól elbeszélhetőnek ismerik el.
Hátrányok:⬤ A kritikusok szerint Monk elfogult Russell-lel szemben, mivel nem túl hízelgő fényben tünteti fel őt, és túlzottan hangsúlyozza a hibáit.
⬤ Egyesek úgy érzik, hogy a könyvből hiányzik az objektivitás, és az életrajz egyfajta szenzációhajhászássá vagy „bulvár-tudománnyá” válik.
⬤ A megvetés érzése figyelhető meg abban, ahogyan Monk Russell későbbi életével foglalkozik, háttérbe szorítva Russell eredményeit és humanitárius szempontjait.
⬤ Egyes kritikusok szerint a könyv nehezen olvasható és érzelmileg kimerítő, mivel nagy hangsúlyt fektet a szenvedésre és a konfliktusokra.
(16 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Bertrand Russell: 1921-1970, the Ghost of Madness
Könyv tartalma:
Élete második felében Bertrand Russell jelentős filozófusból, akinek munkássága egy szűk elit számára volt érthető, politikai aktivistává és népszerű íróvá vált, akit milliók ismertek szerte a világon. Élete mégis egy olyan ember tragikus története, aki hitt az élet modern, racionális megközelítésében, és aki - bár eszméi a huszadik században végig irányították a közvéleményt - mindent elveszített.
Russell házasságról, vallásról, oktatásról és politikáról vallott nézetei elkötelezett követők seregeit vonzották, ugyanakkor minden irányból kemény támadásokat váltott ki. Egyfelől megfosztották a New York-i City College-ban betöltött állásától, mert úgy vélték, hogy rossz hatással van a diákjaira, másfelől pedig megkapta az Érdemrendet, az irodalmi Nobel-díjat és a cambridge-i Trinity College élethosszig tartó ösztöndíját. Kilencvenhét évet élt, és ahogy öregedett, egyre ellentmondásosabbá vált. Monk idézi Russell táviratait Kennedyhez és Hruscsovhoz a kubai rakétaválság idején, amely Russell és követői szerint a béke felé billentette a mérleg nyelvét. Russell utolsó éveit a titkára által szervezett kampánynak szentelte, hogy támogatást nyújtson Che Guevara felhívásának, amely az "amerikai imperializmus" elleni globálisan összehangolt forradalmi harcra szólított fel. Eddig ezt az utóbbi kampányt félreértették, mint egy -- talán félrevezetett, de mégis ártatlan -- felhívást a világbékéért. Monk felfedte, hogy ez nem volt ilyen.
A kanadai Russell-archívumban összegyűjtött több ezer dokumentumra támaszkodva Monk végigkíséri Russell nyilvános tevékenységének viharos időszakát, és alaposan megvizsgálja néha paradox és gyakran felháborító kijelentéseit. Monk középpontjában azonban Russell magánéletének tragédiája áll, és e belső dráma feltárásában Monk nagymértékben támaszkodott Russell túlélő rokonainak együttműködésére és a korábban nem vizsgált jogi és magánlevelezéshez való hozzáférésre. Russell életének központi szereplője volt első fia, John. Russell a gyermekpszichológia új tudományának módszereit alkalmazta a nevelésben, mert úgy vélte, hogy a gyermekek új generációját úgy lehet nevelni, hogy "függetlenek, félelem nélküliek és szabadok" legyenek. De ahelyett, hogy ennek az új generációnak a példaképe lett volna, John szorongó, visszahúzódó és végül skizofrén lett. John lánya, Lucy (aki Russell kedvenc unokája volt) sem lehetett az új nemzedék mintaképe; fokozatosan olyan érzelmi zavarokkal küzdött, hogy huszonhat évesen öngyilkos lett.
Az őrület szelleme Bertrand Russell egyedülálló életének és munkásságának eddigi legátfogóbb vizsgálatát zárja le. Ray Monk nagyra értékelt első életrajzi kötetével, A magány szellemével együtt ez a klasszikus beszámoló egy olyan rendkívüli emberről, aki a huszadik század nagy eszméinek bajnoka volt, és akit azok szinte megsemmisítettek. Egy évszázad elméjének portréja.
