Olvasói vélemények
Összegzés:A Krizosztomosz Szent János homíliáiról szóló ismertetések kiemelik, hogy a könyv a korai egyház zsidósághoz való hozzáállását, valamint a kereszténység és a judaizmus közötti különbséget vizsgálja. Míg egyes olvasók értékelik a történelmi és teológiai jelentőségét, mások kritizálják az antiszemita nyelvezetet és következményeket.
Előnyök:A könyvet fontos műnek tartják, amely tükrözi a korai egyház történelmi gondolkodásmódját a más vallásokkal való kapcsolatokkal kapcsolatban. Betekintést nyújt a kereszténység és a judaizmus közötti különbségekbe, amit egyes olvasók értékesnek találnak a kultikus és filozófiai különbségek megértéséhez. Emlékeztetőül szolgál a keresztény gondolkodás tartósan fennálló kérdéseire.
Hátrányok:A kritikusok kiemelik a könyv aggasztó antiszemita tartalmát, azzal érvelve, hogy a könyv a zsidósággal szembeni kemény álláspontot népszerűsíti, és hozzájárulhat a történelmi és kortárs antiszemita attitűdök kialakulásához. Egyes kritikusok felháborítónak találják a nyelvezetet és a témákat, ami az ilyen művek modern gyűjteményekből való kihagyását követeli.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Discourses Against Judaizing Christians
Könyv tartalma:
Krizosztomosz Szent János Beszéde a zsidózó keresztények ellen nyolc homíliát vagy prédikációt tartalmaz, amelyeknek egységes témájuk van: bizonyos visszaélések helyreigazítása egy negyedik századi keresztény közösségben. A mai ízlés szerint a beszédek hosszúnak tűnhetnek, és maga Krizosztomosz is elismeri, hogy megterhelték az energiáit, amikor arról panaszkodik, hogy rekedté vált. A negyedik század végi Antiókhiában két, erősen megosztó erő járult hozzá a zsidó-keresztény kapcsolatok megromlásához: a nagyon sikeres zsidó térítés és a keresztény judaizmus. Mindkét tevékenység mélységesen megzavart egy olyan éber vezetőt és ékesszóló prédikátort, mint amilyen Krizosztomosz volt.
Ezek a beszédek, amelyeket gyakran a hallgatóság tapsa szakít meg, történelmi kontextusukban mutatják be a romló kapcsolatok egyik oldalát. A Krizosztomosz előtt mintegy két évszázaddal kialakulóban lévő nézetek, amelyek szerint a zsidók hitetlenségük és istengyilkosságuk büntetéseként elátkozott és szétszórt nép, egyre inkább hitelt nyertek.
Tanúi lehetünk a lyoni Iréneusz és az észak-afrikai Tertullianus néhány kijelentésének. Az idők folyamán a szentírás egyes szakaszait kezdték átértelmezni, amikor alkalom adódott rá, oly módon, hogy a polémiákat isteni tekintéllyel ruházták fel.
Az antiszemitizmus összetett problémájának leegyszerűsítő szemlélete csaknem egy évszázaddal ezelőtt azt a kiáltást vetette fel, hogy az egyház táplálja a zsidók elleni gyűlöletet, ugyanakkor megvédi őket az általa elszabadított dühtől. Azonban 1965. október 28-án a II. vatikáni zsinat dekrétumot adott ki: Nyilatkozat az Egyháznak a nem keresztény vallásokhoz való viszonyáról (vö. Acta apostolicae sedis 58 (1966) 740-44). Ebben a zsinat hivatalosan is megerősítette a zsidók és a keresztények közös vallási örökségét. Egyértelműen elutasította a zsidó nép állítólagos kollektív bűnösségét Krisztus halála és Isten állítólagos elutasítása miatt.
