Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a Legfelsőbb Bíróság politikai természetét és a bírák machiavellista viselkedését vizsgálja, érdekes, de elfogult nézőpontot mutatva be.
Előnyök:⬤ Ügyes írás
⬤ érdekes betekintés a Legfelsőbb Bíróság politikai dinamikájába
⬤ lebilincselő elbeszélés.
Hátrányok:Érezhető elfogultság a baloldali bírák javára, miközben kritizálja a konzervatív bírákat; erősíti a szkepticizmust a jogi folyamatokkal kapcsolatban.
(1 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Judge: 26 Machiavellian Lessons
Könyv tartalma:
Nincs kanonikusabb politikai stratégiai könyv Niccol� Machiavelli A fejedelem című művénél, de kevés etikus tanácsolná a politikusoknak, hogy bibliaként kezeljék. Különösen a jog magasztos eszményei tűnnek távolinak azoktól az értékektől, amelyeket a "machiavellista" szó sugall, a bíráknak pedig elvileg a politika fölött kellene működniük.
Ronald Collins és David Skover a The Judge-ben azonban amellett érvel, hogy Machiavelli valóban szólhat a bírákhoz, és könyvüket a The Prince mintájára írják. Mint kiderült, évtizedek óta csökken azoknak a száma, akik szerint az Egyesült Államokban a bírák apolitikusak. Mind a liberálisok, mind a konzervatívok rendszeresen bírálják ideológiai ellenfeleiket a bírói székben, hogy politikailag cselekszenek.
Egyes szaktekintélyek még azt is állítják, hogy lehetetlen apolitikus bírákat találni, és valóban, sok államban a bíróválasztás pártos.
Mások olyan bírák kinevezését szorgalmazzák, akik elkötelezettek amellett, hogy a törvény betűjét betartó, szenvtelen bírák legyenek. A legtöbb jogi szakértő azonban - függetlenül attól, hogy milyen irányultságúak - úgy tűnik, egyetért abban, hogy az apolitikus bíró eszményének széles körű támogatottsága ellenére ez az eszmény csupán fantázia.
A bírákról és a politikáról szóló vita az amerikai történelem örökös része volt, de az 1980-as években felerősödött, amikor a Reagan-kormányzat az eredetiséget vallóknak kívánt helyet biztosítani a Legfelsőbb Bíróságban. Azóta sem csillapodott. Ronald Collins és David Skover azt állítják, hogy a vita egyszerre vált elcsépeltté és körkörössé, és ehelyett merészen fantáziadúsan kezelik a kérdést.
A The Judge című könyvükben arra kérnek bennünket, hogy feltételezzük, hogy a bírák politizálnak, és hogy tanácsra van szükségük arra vonatkozóan, hogyan legyenek hatékony politikai szereplők. Huszonhat fejezetük követi a The Prince szerkezetét, és mindegyikük útmutatást ad a bíráknak, hogyan tudják ügyesen és finoman előmozdítani politikai céljaikat. Ebben a machiavellista vízióban a jog elválaszthatatlan a reálpolitikától.
A szerzők célja azonban nem az, hogy a bíráskodásnak ezt a rideg realista vízióját pártolják. Végső céljuk az, hogy mind a jogi realistákat, mind az originalistákat olyannak azonosítsák, amilyenek: kifejezetten politikaiak (bár az ideológiai spektrum ellentétes végein helyezkednek el).
A Machiavellitől vett példákat követve A bíró azt írja le, hogy a bírák valójában mit tesznek, nem pedig azt, hogy mit kellene tenniük.
