Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv kritikusan elemzi, hogy a bizonyítékokon alapuló politikaalkotás során mennyire támaszkodnak a randomizált, kontrollált vizsgálatokra (RCT). Árnyaltabb megközelítés mellett érvel, amely figyelembe veszi az egyes esetek egyedi körülményeit, és azt sugallja, hogy ami egy helyen működik, az máshol nem biztos, hogy alkalmazható. Míg egyes olvasók éleslátónak és fontosnak találják, mások kritizálják, hogy ismétlődő és szükségtelenül hosszú.
Előnyök:** Fontos és hozzáférhető a közpolitika és a közigazgatás számára. ** Megkérdőjelezi az RCT-kre való túlzott támaszkodást, és árnyaltabb, bizonyítékokon alapuló elemzés mellett érvel. ** Az összetett gondolatokat könnyen érthető módon mutatja be. ** Értékes meglátásokat nyújt a politikai döntéshozók és a tudósok számára. ** Különböző kontextusokban releváns valós példákat tartalmaz.
Hátrányok:** Ismétlődő és túlságosan hosszú; egyesek szerint lehetne tömörebbé tenni. ** A kritikusok szerint a fő mondanivalón túl nem kínál gyakorlati megoldásokat. ** Nem minden olvasó találja meggyőzőnek vagy újszerűnek az érveit. ** Egyes vélemények szerint nem minden gyakorlati célt szolgál hatékonyan.
(11 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Evidence-Based Policy: A Practical Guide to Doing It Better
Könyv tartalma:
Az elmúlt mintegy húsz év során szokássá vált, hogy a politikai döntéshozóktól megkövetelik, hogy ajánlásaikat bizonyítékokra alapozzák. Ez mára már a triviálitásig vitathatatlan - természetesen a politikának a tényeken kell alapulnia.
De vajon megfelelőek-e azok a módszerek, amelyekre a politikai döntéshozók támaszkodnak a bizonyítékok összegyűjtése és elemzése során? A Evidence-Based Policy című könyvben Nancy Cartwright, egy kiváló tudós és Jeremy Hardie, aki hosszú és sikeres karriert futott be mind az üzleti életben, mind a gazdaságban, elmagyarázza, hogy a jelenleg használatos domináns módszerek - nagyjából az orvostudományban szokásos gyakorlatokat, például a véletlenszerű kontrollvizsgálatokat utánzó módszerek - nem működnek. Cartwright és Hardie azt állítja, hogy azért nem működnek, mert nem növelik a képességünket arra, hogy megjósoljuk, hogy a politikák hatékonyak lesznek-e. Az uralkodó módszerek nem csak azért nem elégségesek, mert a társadalomtudomány, amely a valós politika területén működik és emberekkel foglalkozik, annyira különbözik a laboratóriumi természettudományos közegtől.
Inkább elvi okai vannak annak, hogy a politika kialakítására és végrehajtására jelenleg kínált tanácsok miért vezetnek rossz eredményekhez. A jelenleg használatos útmutatók a tudományos módszereket az általuk előállított bizonyítékok megbízhatóságának mértéke szerint rangsorolják.
Ez bizonyos szempontból értékes, de az ilyen megközelítések kevés tanácsot adnak arra vonatkozóan, hogy hogyan gondolkodjunk az ilyen bizonyítékok felhasználásáról. A Bizonyítékalapú politika arra összpontosít, hogy megmutassa a döntéshozóknak, hogyan használhatják hatékonyan a bizonyítékokat, elmagyarázza, hogy milyen típusú információkra van leginkább szükség a megbízható politika kialakításához, és tanulságokat kínál arra vonatkozóan, hogyan szervezzék meg ezeket az információkat.
