Bocsánat, nem beszélek franciául: Szembenézés a kanadai válsággal, amely nem fog elmúlni

Olvasói vélemények

A könyv a kanadai nyelvi helyzetet tárgyalja, különös tekintettel az angol és a francia nyelv közötti dinamikára. Dicsérik kiegyensúlyozott szemléletéért és informatív tartalmáért, ugyanakkor kritizálják is, mert elhanyagolja az őslakosok nyelvi jogait, és inkább anekdotikus bizonyítékokra támaszkodik, mint szigorú tudományos kutatásokra.

Jól megírt, informatív, az angol és a francia nyelv helyzetének kiegyensúlyozott kezelése, a közelmúlt történelmét, lebilincselő anekdotákat és interjúkat is tartalmaz, kanadaiak és kívülállók számára egyaránt alkalmas.

Elhanyagolja az őslakosok nyelvi jogait, nem rendelkezik szigorú tudományos ismeretekkel, félrevezető következtetéseket von le tudományos bizonyítékok alapján, inkább személyes véleményekre támaszkodik, mint átfogó kutatásra.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sorry, I Don't Speak French: Confronting the Canadian Crisis That Won't Go Away

Könyv tartalma:

A függetlenségről szóló újabb québeci népszavazás fenyegető közeledtével ez a könyv minden kanadai számára fontossá válik - különösen, mivel a nyelv egyszerre marad akadály és híd megosztott országunkban.

Kanada nyelvpolitikája az egyetlen kapocs két nagyrészt egynyelvű társadalom - az angol nyelvű Kanada és a francia nyelvű Québec - között. Az ország sikeres együttmaradása azon múlik, hogy ez működjön.

Mennyire működik jól? Graham Fraser, egy angolul beszélő kanadai, aki kétnyelvűvé vált, úgy döntött, hogy tiszta szemmel vizsgálja meg a helyzetet. Az eredmények megdöbbentőek - a jó és a rossz hírek keveréke. A hivatalos nyelvtörvényt a képviselőház minden pártjának támogatásával fogadták el még 1969-ben - Kanada nyelvpolitikája azonban még mindig vitatott, forró téma; munkahelyek, eszmék és végső soron az ország a tét. És továbbra is él az a mítosz, hogy az egész mindig is egy összeesküvés volt, hogy a frankofónok csúcsállásokhoz jussanak.

Graham Fraser a szándékokat, a reményeket, a félelmeket, a rekordokat, a mítoszokat és a váratlan valóságot vizsgálja egy olyan országban, amely még mindig küzd a nyelvi kihívással, amely meghatározta történelmét. Paradoxonra bukkan: miután a kanadaiak három évtizeden át hagyták, hogy a québeci ügyvédek irányítsák az országot, továbbra is remélik, hogy a következő generáció kétnyelvű lesz - de negyven évvel azután, hogy megtudták, hogy az ország nyelvi válsággal néz szembe, a kanadai egyetemeken még mindig idegen nyelvként kezelik a franciát. A szerző a nyelvnek a politikára és a kormányra (nem is beszélve a montreali és ottawai társadalmi életről) gyakorolt hatásáról ír egy olyan kemény könyvben, amelyet mindenütt megvitatnak, beleértve a címlapokat is, mindkét nyelven.

A keményfedeles kiadásból.