Értékelés:
Robert Pape „Bombing to Win” című könyve kritikusan elemzi a stratégiai bombázások hatékonyságát a történelem során, különös tekintettel azok kudarcaira és korlátaira. Pape azzal érvel, hogy a légi erő önmagában ritkán volt képes arra kényszeríteni az ellenfeleket, hogy megadják magukat, ami azt sugallja, hogy a szárazföldi erők továbbra is nélkülözhetetlenek. A szöveg részletes történelmi esettanulmányokkal támasztja alá állításait, és fontos kérdéseket vet fel a katonai és politikai vezetők légierővel kapcsolatos feltételezéseivel kapcsolatban.
Előnyök:⬤ A stratégiai bombázás alapos történelmi elemzése az első világháborútól a sivatagi vihar utáni időszakig.
⬤ Magával ragadó és közérthető írásmód.
⬤ Világos, logikus érvek, amelyeket esettanulmányok támasztanak alá, különösen a katonai politika szempontjából.
⬤ Kritikus nézőpontot nyújt, amely megkérdőjelezi a légierő hatékonyságával kapcsolatos általános feltételezéseket.
⬤ Fontos megjegyzések a kényszerítési taktikákról és azok korlátairól a katonai stratégiában.
⬤ Néhány recenzens megjegyezte, hogy a könyvnek hasznára válna egy erősebb szerkesztés, és lehetne tömörebb.
⬤ Az, hogy a szerző a stratégiai és a taktikai bombázások megkülönböztetésére összpontosít, elvonhatja a figyelmet a bombázások gyakorlati hatásáról.
⬤ A könyv kissé elavult, nem foglalkozik a közelmúlt konfliktusaival és a légierő-199
⬤ utáni fejleményekkel
⬤ Egyesek szerint az érvek nem teljesen meggyőzőek az egyes történelmi összefüggések tekintetében.
(14 olvasói vélemény alapján)
Bombing to Win
Az amerikai külpolitikai viták első kérdése Iraktól Bosznián át Észak-Koreáig egyre gyakrabban ez: Meg tudja-e oldani a feladatot a légierő önmagában? Robert A.
Pape szisztematikus választ ad. Több mint harminc légi hadjárat eredményeit elemezve, beleértve az Öböl-háború részletes rekonstrukcióját is, azt állítja, hogy a siker kulcsa az ellenség katonai stratégiájának támadása, nem pedig gazdaságának, népének vagy vezetőinek támadása.
A kényszerítő légierő sikeres lehet, de nem olyan olcsón, mint ahogy azt a levegőrajongók szeretnék hinni. Pape megvizsgálja a Németország, Japán, Korea, Vietnam és Irak, valamint Izrael és Egyiptom elleni légitámadásokat, részletesen ismertetve a bombázásokat és a kormányzati döntéshozatalt. A bombázások stratégiai hatékonyságáról szóló részletes elbeszélései a második világháború klasszikus eseteitől az Öbölháborúban alkalmazott légierő rendkívüli rekonstrukciójáig terjednek, amely a közelmúltban titkosítás alól feloldott dokumentumokon alapul.
A légierő elméletéről és gyakorlatáról, valamint politikai hatásairól szóló, immár klasszikusnak számító művében Robert A. Pape segít a katonai stratégáknak és a politikai döntéshozóknak megítélni a különböző légi stratégiák célját, és segít az általános olvasóknak megérteni a politikai vitákat.
