Értékelés:
A könyv a bőr fogalmának mélyreható vizsgálatát mutatja be, a történelmi és irodalmi perspektívákat a posztmodern elemzéssel ötvözve. Nagyra értékelik intellektuális szigorúsága és a bőrrel kapcsolatos témák átfogó lefedettsége miatt, különösen a művészetekben, bár megjegyzik, hogy nem biztos, hogy az általános közönség számára vonzó.
Előnyök:⬤ Intellektuálisan ösztönző, informatív és jól dokumentált
⬤ egyedülálló betekintést nyújt és átfogó elemzést nyújt a bőr fogalmáról
⬤ olyan művészeti megközelítésekről szóló fejezeteket tartalmaz, amelyek más művekben nemigen fordulnak elő.
⬤ Nem alkalmas a széles közönség számára
⬤ egyes olvasók számára túlságosan összetettnek vagy sűrűnek tűnhet
⬤ a német nyelv és nézőpontok iránti elfogultságot tartalmaz.
(5 olvasói vélemény alapján)
Skin: On the Cultural Border Between Self and World
A „csak a bőr mélyén”, a „bőr alá bújás”, a „meztelen igazság” metaforák a bőrről áthatják a nyelvet, még akkor is, amikor a fizikai díszítések és változtatások - tetoválások, piercingek, bőrfelvarrás, zsírleszívás, szoláriumozás és így tovább - egyre jobban terjednek a nyugati kultúrában. A bőrgyógyászati tankönyveken kívül azonban a bőr témáját nagyrészt figyelmen kívül hagyták.
Ez a fontos kulturális tanulmány bemutatja, hogyan változott a bőrről alkotott képünk a tizennyolcadik századtól napjainkig. Claudia Benthien amellett érvel, hogy annak ellenére, hogy az orvostudomány behatolt a test felszínére és feltárta a test belsejét, mint soha korábban, a bőr paradox módon egyre inkább megingathatatlan szimbólummá vált. A bőr változó jelentőségét az irodalom, a művészet, a filozófia, valamint az anatómiai rajzok és írások briliáns elemzésén keresztül vizsgálja.
Benthien az érintés, az érzés és az intellektuális érzékelés szemantikai és pszichikai aspektusait, a lyukas, páncélozott vagy áttetsző bőr motívumait, a nyúzás fantáziáját és még sok mást tárgyal olyan szerzők közeli olvasatán keresztül, mint Kleist, Hawthorne, Balzac, Rilke, Kafka, Plath, Morrison, Wideman és Ondaatje. A reneszánszból, az anatómiai könyvekből, valamint a kortárs képző- és előadóművészetből származó számtalan kép gazdagítja a szöveget.
