Bőség és szabadság: A politikai eszmék környezeti története

Olvasói vélemények

A könyv ambiciózus elemzést nyújt a szabadság politikai eszméi és a természeti erőforrások kiaknázása közötti történelmi kapcsolatról az éghajlati válság összefüggésében. Kritikusan szemléli, hogy az anyagi bőség és az autonómia hagyományos fogalmai hogyan fonódnak össze a környezetromlással, és feltárja a jóléti politikák és az ökológiai szempontok összeegyeztetésének kihívásait. Bár a filozófiai meglátások lebilincselőek, a könyvből hiányoznak a gyakorlati megoldások, és eurocentrikus szemlélete figyelmen kívül hagyja a fejlődő országok előtt álló kihívásokat.

A könyv a politikai eszmék kifinomult környezettörténetét kínálja, filozófiai összefüggéseket teremt a szabadság és a környezeti kizsákmányolás között. Az éghajlati válság fényében fontos kérdéseket vet fel a jólét és a szabadság közötti egyensúlyról. A szerző filozófiai és történelmi meglátásai magával ragadóak és elgondolkodtatóak.

A könyv kevés gyakorlati megoldást kínál a felvetett kérdésekre. Idealista és kissé eurocentrikus nézőpontot képvisel, és figyelmen kívül hagyja azokat a jelentős kihívásokat, amelyekkel a fejlődő országoknak szembe kell nézniük az alapvető anyagi biztonság elérése terén. Az elméleti vitákra való összpontosítás miatt az olvasók több gyakorlatias útmutatást várhatnak.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Affluence and Freedom: An Environmental History of Political Ideas

Könyv tartalma:

Pierre Charbonnier ebben az úttörő könyvében új szellemi terepet nyit meg: a politikai eszmék környezetvédelmi történetét. Célja nem az, hogy az ökológiai gondolkodás magvait a politikai eszmék történetében keresse meg, mint mások tették, hanem inkább az, hogy megmutassa, hogy minden politikai eszme, akár támogatják az ökológiai eszméket, akár nem, a Földhöz és a környezetünkhöz való viszonyunk egy bizonyos felfogása alapján alakul ki.

A modernitás alapvető politikai kategóriái azon az elképzelésen alapultak, hogy javíthatunk a természeten, hogy döntő győzelmet arathatunk a természet túlkapásai felett, és korlátlan hozzáférést követelhetünk a földi erőforrásokhoz. A modern gondolkodók így képzelték el a szabad, egyenlő és virágzó egyének politikai társadalmát, a haladásra irányuló ipar fejlődése mellett, amely felszabadult a Föld béklyói alól. A demokrácia és a növekedés közötti paktumot azonban mára megkérdőjelezte az éghajlatváltozás és a környezeti válság. Ezért ma az a feladatunk, hogy újragondoljuk a politikai emancipációt, szem előtt tartva, hogy ez már nem támaszkodhat az ipari kapitalizmus által ígért végtelen növekedés kilátásaira. Az ökológiának a XIX. századi szocializmus által hasznosított erőből kell merítenie, hogy választ adjon az iparosodás hatalmas hatásaira, de újra kell gondolnia a társadalom védelmének szükségességét is, figyelembe véve a társadalmi csoportok szolidaritását és körülményeiket egy olyan világban, amelyet az éghajlatváltozás átalakít.

Ez az időszerű és eredeti társadalom- és politikaelméleti munka a politika, a szociológia, a környezettudományok, valamint általában a társadalom- és bölcsészettudományok széles olvasóközönsége számára lesz érdekes.