Briliáns száműzetésben: A magyar tudósok diaszpórája John Von Neumanntól Karik Katalinig

Olvasói vélemények

Hargittai professzor „Briliáns száműzetésben” című könyve olyan kiváló magyar tudósok életét tárja fel, akik a náci és a kommunista rendszer alatt szembesültek a megpróbáltatásokkal. Rávilágít a tudományhoz való hozzájárulásukra és a szellemi örökségükkel kapcsolatos adósságra. Az elbeszélés magával ragadó, tele van anekdotákkal, amelyek illusztrálják e száműzöttek jelentős hatását.

⬤ Jól megírt és lebilincselő stílus
⬤ anekdotákban gazdag
⬤ kiemeli a magyar tudósok fontos történelmi hozzájárulásait
⬤ a szellemi hála érzését kelti
⬤ mélyebb megértést nyújt az e személyek előtt álló kihívásokról.

A recenzió nem fogalmaz meg konkrét kritikát, de a „mély olvasmány” említése arra utalhat, hogy a könyv egyes olvasók számára sűrű vagy kihívást jelentő lehet.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Brilliance in Exile: The Diaspora of Hungarian Scientists from John Von Neumann to Katalin Karik

Könyv tartalma:

Az emigráns magyar tudósok kivételes sikereinek rejtélyével és élettörténetük elbeszélésével a Brilliance in Exile tudományos elemzést és nem mindennapi személyiségek lenyűgöző bemutatását ötvözi.

Hargittai István és Hargittai Balázs azokat a körülményeket tárgyalja, amelyek a huszadik század elejétől napjainkig öt különböző tudós emigrációs hullámhoz vezettek. Bár ezeket a kivándorlókat a legkülönbözőbb személyes motivációk vezérelték, a befogadással, toleranciával és - mondanom sem kell - jobb munka- és életkörülményekkel rendelkező nyitott társadalom vonzása volt a legfőbb erő, amely külföldre vonzotta őket.

Míg a keletről nyugatra történő kivándorlás általános jelenség, ez a könyv elmagyarázza, hogy a magyar tudósok kivándorlása miért és hogyan sajátos. A Nobel-díjak magas száma e csoport körében csak az egyik mutató. A multikulturális tolerancia, a gyorsan kialakuló, jelentős mértékben zsidó, városi középosztály és a nagyon hatékony középiskolai rendszer az Osztrák-Magyar Monarchia pozitív örökségei voltak.

Több generáció, akiket ezek a körülmények formáltak, szenvedtek az egyre kirekesztőbb, intoleránsabb, antiszemita és gazdaságilag stagnáló környezettől, és inkább máshová mentek. „Inkább gyökereket szeretnék, mint szárnyakat, de ha nem lehetnek gyökereim, akkor szárnyakat fogok használni” - magyarázta Leo Szilard, az atombomba egyik atyja.