Brilliance in Exile: A magyar tudósok diaszpórája John Von Neumann-tól Karik Katalinig

Olvasói vélemények

Hargittai professzor „Briliáns száműzetésben” című könyve olyan kiváló magyar tudósok életét mutatja be, akik a náci és kommunista rendszerek alatt kihívásokkal szembesültek, és különböző országokba, különösen az Egyesült Államokba való áttelepülésük után jelentős eredményeket értek el. Hangsúlyozza, hogy milyen szellemi adóssággal tartoznak ezeknek az embereknek.

⬤ Jól megírt, felemelő stílusban
⬤ tele anekdotákkal
⬤ felhívja a figyelmet a magyar száműzöttek hozzájárulására
⬤ hálát mutat a tudományos teljesítményekért
⬤ mélyreható feltárást nyújt a témában.

A könyv sűrű lehet, és elkötelezettséget igényel az elmélyült olvasás iránt; egyes olvasók talán úgy találják, hogy túlságosan egy hiánypótló történetre koncentrál.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Brilliance in Exile: The Diaspora of Hungarian Scientists from John Von Neumann to Katalin Karik

Könyv tartalma:

Az emigráns magyar tudósok kivételes sikereinek rejtélyével és élettörténetük elbeszélésével a Brilliance in Exile tudományos elemzést és nem mindennapi személyiségek lenyűgöző bemutatását ötvözi.

Hargittai István és Hargittai Balázs azokat a körülményeket tárgyalja, amelyek a huszadik század elejétől napjainkig a tudósok öt különböző emigrációs hullámához vezettek. Bár ezeket a kivándorlókat a legkülönbözőbb személyes motivációk vezérelték, egy nyitott, befogadó, toleráns társadalom vonzása, valamint - mondanom sem kell - a jobb munka- és életkörülmények jelentették a legfőbb erőt, amely külföldre vonzotta őket.

Míg a keletről nyugatra történő kivándorlás általános jelenség, ez a könyv elmagyarázza, hogy a magyar tudósok kivándorlása miért és hogyan sajátos. A Nobel-díjak magas száma e csoport körében csak az egyik mutató. A multikulturális tolerancia, a gyorsan kialakuló, jelentős mértékben zsidó, városi középosztály és a nagyon hatékony középiskolai rendszer az Osztrák-Magyar Monarchia pozitív örökségei voltak.

Több generáció, akiket ezek a körülmények formáltak, szenvedtek az egyre kirekesztőbb, intoleránsabb, antiszemita és gazdaságilag stagnáló környezettől, és inkább máshová mentek. Inkább gyökereket szeretnék, mint szárnyakat, de ha nem lehetnek gyökereim, akkor szárnyakat fogok használni - magyarázta Leo Szilárd, az atombomba egyik atyja.