Értékelés:
A könyvet sokan dicsérik az intellektuális elemzés és a brit rockzene rajongói szemszögének egyedülálló keveréke miatt, ami élvezetes olvasmányt jelent. A magas ár azonban jelentős hátrányt jelent a potenciális vásárlók számára.
Előnyök:⬤ Egyesíti az intellektuális igényességet a rajongói szemlélettel
⬤ kivételesen jól megírt és élvezetes
⬤ összekapcsolja a brit rockot a történelmi és szellemi hagyományokkal
⬤ a zene újragondolására ösztönzi az olvasót.
A magas ár (85 dollár Kindle kiadásban, 92 dollár kemény kötésben) elriasztja a potenciális vásárlókat.
(2 olvasói vélemény alapján)
British Rock Modernism, 1967-1977: The Story of Music Hall in Rock
A British Rock Modernism, 1967-1977 című könyv elmagyarázza, hogy a korszak meghatározó brit rockelőadói nem a legendásan fiatalos lázadást célozták meg, hanem azt a rendkívül öntudatos projektet, hogy kommentálják azt az üzletet, amelyben részt vettek. Mindezt úgy tették, hogy ironikusan kisajátították a viktoriánus music hall hagyományos formáit.
Faulk az 1960-as évek közepére-végére összpontosít, amikor a már kereskedelmi hírnevet szerzett brit rockzenekarok esztétikai megkülönböztetésre törekedtek. A könyv olyan felvételeket tárgyal, mint a Beatles Magical Mystery Tour című albuma, a Kinks The Village Green Preservation Society és a Sex Pistols Never Mind the Bollocks, Here's the Sex Pistols című lemeze, valamint olyan tévéfilmeket, mint a Beatles Magical Mystery Tour és a Rolling Stones Rock and Roll Circus című filmje, amelyek meghatározták a rock korai magas művészeti pillanatát. Faulk azt állítja, hogy ezek a „szövegek” feltárják azokat az elsődleges stratégiákat, amelyekkel a többnyire fiatal munkás és alsó középosztálybeli férfiakból álló brit rockegyüttesek a music hall hangzásvilágának mintavételezésével tettek ajánlatot az esztétikai érdemek megszerzésére.
Az eredmény egy szimbolikus töltésű forma lett, amelynek fő célja az volt, hogy felborítsa azt a hierarchiát, amely a hagyományos populáris kultúrát az új médium fölé helyezte. A rockegyüttesek a múlt zenéjével foglalkoztak, hogy egyrészt demonstrálják az új forma viszonylagos életképességét, másrészt jelezzék a rock új művészi státuszát a korábbi brit popzenéhez képest.
A könyv a punk rockot a korábbi brit rock későbbi fejlődésének, nem pedig szakadásnak tekinti. A korábbi együttesekkel ellentétben a Sex Pistols nem ironikus módon sajátította ki a music hall formát, hanem a zenekar és menedzserük, Malcolm McLaren kifejezetten modernista módon a múltnak a jelenre vonatkozó jelentését kutatta megszállottan.
