Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Music Hall and Modernity: The Late-Victorian Discovery of Popular Culture
A music hall késő viktoriánus kori felfedezése az angol értelmiségiek által döntő pillanatot jelent a populáris kultúra történetében. A Music Hall és a modernitás bemutatja, hogy az olyan úttörő kultúrkritikusok, mint Arthur Symons és Elizabeth Robins Pennell hogyan használták a music hallt arra, hogy biztosítsák és népszerűsítsék szakmai identitásukat az ízlés és a nemzeti jólét őrzőjeként. Ezek a társadalmi döntőbírák egyúttal a „nép” spontán kultúrájának hívei is voltak.
Walter Besant, Hall Caine és Henry Nevinson szépirodalmi műveit, William Archer és Max Beerbohm előadáskritikáit, valamint a filantrópiáról és az erkölcsi reformokról szóló késő viktoriánus vitákat vizsgálva Barry Faulk tudós azt állítja, hogy a zenés mulatságokról szóló diskurzusok segítettek megszilárdítani egy kialakulóban lévő hivatásos osztály identitását és ízlését. A kritikusok és írók legitimálták és megtisztították a music hallt, ugyanakkor lehetővé tették az osztály, a tisztelet és a felhatalmazás kérdéseinek tárgyalását.
A Music Hall és a modernitás komplex képet nyújt a késő-viktoriánus London új középosztálybeli, középosztálybeli tömegkultúrájáról, és hozzájárul a XIX. századi urbanizmusról szóló tudományos munkássághoz. A könyv a hivatásos menedzserosztály kialakulásával és a kultúratudományok genealógiájával foglalkozó tudósok érdeklődésére is számot tarthat.
