Értékelés:
Maurice Manning „Bucolics” című versgyűjteménye a spiritualitás, a természet és az önvizsgálat témáit ötvözi. A művet a hozzáférhetőség és a meditatív jelleg jellemzi, a társalgási nyelvezeten keresztül az istenihez való kapcsolódás érzését idézi fel. Bár azonban sok olvasó ünnepli a szépségét és eredetiségét, néhányan megjegyezték, hogy talán nem rezonál olyan erősen, mint Manning korábbi művei.
Előnyök:⬤ Elmélkedésre késztető, hozzáférhető versek
⬤ meditatív és megnyugtató olvasási élmény
⬤ megidéző képi világ és spirituális témák
⬤ vallásos és nem vallásos közönség számára egyaránt vonzó
⬤ szép és eredeti nyelvezet
⬤ ajándékozásra kiváló
⬤ személyes és természeti élményekből merít.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy nem olyan erős, mint Manning korábbi művei
⬤ az írásjelek hiánya miatti esetleges zűrzavar
⬤ néhány panasz a szöveg digitális formában való elérhetőségére.
(19 olvasói vélemény alapján)
A cím nélküli és pontatlan hetven vers ebben az elismert gyűjteményben úgy tűnik, mintha egyik oldalról a másikra zuhanna. Maurice Manning a természet és számos ajándékának erényeit magasztalja, és mély hálát érez a titokzatos kéz iránt, amely mindezt megteremtette.
Az a csupasz ág, amit az az ág feketévé tett.
Az eső által az ezüst esőcsepp.
Lóg a fekete ágról.
Főnök Szeretem azt a fekete ágat.
Szeretem azt a fényes esőcseppet Főnök.
Mondd meg, ha tévedek, de ez teszi.
Azt hiszem, jól nézel ki.
Nézz rám, ez nem egy vicc számomra.
Hogy így nézel ki.
Fejjel lefelé, mint egy béka.
Főnök, egyáltalán nem vagyok meglepve.
Nem kételkednék benne.
Egy percig sem kételkednék benne, hogy mindig fent vagy.
Valamire mondok egy dolgot.
Rendben vagy, rendben vagy.
Még akkor is, ha lógsz, főnök.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)