Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Ian Waterman életének inspiráló és mélyen megindító beszámolója, amely részletesen bemutatja a propriocepciót és a tapintást befolyásoló ritka neurológiai betegséggel folytatott küzdelmét. Dr. Jonathan Cole írta, és a személyes elbeszéléseket tudományos szempontokkal ötvözi, így a könyv széles közönség számára is hozzáférhetővé válik. Sok olvasó úgy nyilatkozott, hogy lebilincselő jellege miatt nehéz volt letenni a könyvet.
Előnyök:⬤ Inspiráló és megható elbeszélés.
⬤ Jól megírt és a nem szakemberek számára is hozzáférhető.
⬤ Magával ragadó történet, amelyet sokan lebilincselőnek találtak.
⬤ Gazdagítja az emberi szellem és elszántság megértését.
⬤ Ajánlott a dokumentumfilm mellé kísérő olvasmányként.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó időnként kissé lehangolónak találta.
⬤ Az elbeszélés szerkezete néha nehézkesnek vagy ismétlődőnek tűnhet.
⬤ Ian Waterman életkorának tisztázatlansága bizonyos pontokon összezavarhatja az olvasót.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Pride and a Daily Marathon
Könyv tartalma:
19 éves korában Ian Watermant a munkahelyén hirtelen egy ritka neurológiai betegség sújtotta, amely megfosztotta minden nyak alatti érzékelésétől. Egy kupacba esett a padlón, képtelen volt felállni vagy irányítani a végtagjait, mivel elvesztette az ízületek helyzetének érzékelését és a propriocepciót, azt a "hatodik érzéket" a testének a térben, amelyet mindannyian természetesnek veszünk.
A neurológiai osztályon töltött hónapok után gyógyíthatatlannak ítélték, és kerekesszékes életre ítélték. Ez az orvosának, Jonathan Cole-nak a figyelemre méltó könyvének első amerikai kiadása. A könyv egy ritka állapot világos klinikai leírását is tartalmazó, lenyűgöző történetet mesél el arról, hogy Waterman minden várakozás ellenére, szellemi erőfeszítéssel és puszta bátorsággal hogyan nyerte vissza a teljes mozgásképességgel teli életet.
Cole leírja, hogyan alkalmazkodott Waterman fokozatosan különös állapotához. Ahogy az orvosok megjósolták, neurológiai gyógyulás nem következett be.
Minden mozdulatot látás alapján kellett figyelnie, hogy kitalálja, hol vannak a végtagjai, mivel a perifériás idegek nem adtak visszajelzést. Waterman azonban bámulatos kitartással kidolgozott trükköket és stratégiákat fejlesztett ki a mozgása irányítására, amelyek segítségével nemcsak a mindennapi élet problémáival, hanem még a munka, a szerelem és a házasság kihívásaival is megbirkózott.
