Canones: The Art of Harmony
A keresztény evangéliumok úgynevezett „kánontáblái” a korai, késő antik és középkori keleti és nyugati keresztény kéziratkultúra egyik teljesen figyelemre méltó jellemzője, amelynek feltalálását általában Euszebiosznak tulajdonítják, és a Kr.
u. IV.
század első évtizedeire datálják. Az egyetlen kódexben egyesített négy evangélium strukturálására, rendszerezésére és eligazítására szolgáló technikai eszköznek szánták - és ezzel a korábbi erőfeszítésekre építve és azokat kiteljesítve -, a kánontáblák nyilvánvalóan kezdettől fogva a szöveg, a számok és a képek rendkívül összetett kombinációja volt, amely a négy evangéliumot mint a keresztények Szentírását tartalmazó valamennyi kézirat szerves és rögzített részévé vált, és példamutatónak tekinthető egy sajátos keresztény kéziratkultúra kialakulása, fejlődése és elterjedése szempontjából Kr. u.
300 és 800 között Keleten és Nyugaton. Carl Nordenfalk 1938-ban megjelent mesteri kiadványa és az azt követő néhány hozzászólás nyomdokain haladva ez a könyv a „kánontáblák” témájáról nyújt frissített áttekintést összehasonlító perspektívában, és pontosan szemügyre veszi keletkezési kontextusukat, vizuális megjelenésüket, jelentésüket, funkciójukat és használatukat a különböző korokban, területeken és kultúrákban.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)