Cervantes Algírban: A Captive's Tale

Olvasói vélemények

María Antonia Garcés „Cervantes Algírban” című könyvét nagyra értékelik Miguel Cervantes életének és munkásságának alapos kutatásáért és feltárásáért az algíri fogságban töltött idő alatt. Összekapcsolja a traumát a kreativitással, és gazdag történelmi kontextust nyújt a korszakról. Az írás közérthető és lebilincselő, és mind a tudósok, mind a történelem vagy az irodalom iránt érdeklődő általános olvasók számára vonzó. Ugyanakkor, bár a könyv ünnepelt, az olvasók egy része talán inkább a közvetlenebb betekintést keresi Cervantes elbeszéléseibe, mintsem a kidolgozott történelmi értekezéseket.

⬤ Jól kutatott és megírt
⬤ lebilincselő történelmi beszámoló
⬤ összeköti a traumát a kreativitással
⬤ a nem szakemberek számára is hozzáférhető
⬤ gazdagítja Cervantes és kontextusának megértését
⬤ a hivatkozások fordításai mellékelve
⬤ elnyerte a James Russell Lowell-díjat.

Egyes olvasók talán jobban kedvelik Cervantes elbeszéléseinek közvetlenebb elemzését, mint a szélesebb körű történelmi feltárást.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Cervantes in Algiers: A Captive's Tale

Könyv tartalma:

A Lepantói csata és más törökök elleni földközi-tengeri hadjáratok után Spanyolországba visszatérő Miguel de Cervantes katonát a barbár kalózok elfogták és Algírba hurcolták. Az algériai bagniókban vagy börtönökben töltött öt év (1575-1580) kitörölhetetlen nyomot hagyott műveiben. A szabadulása után írt első drámáitól és elbeszéléseitől kezdve a posztumusz regényéig Cervantes traumatikus élményeinek története folyamatosan átszövi írásait. A Cervantes Algírban átfogó képet nyújt rabszolgaként töltött életéről, és különösen arról, hogy ez a traumatikus élmény milyen hosszan tartó hatást gyakorolt irodalmi alkotói munkásságára.

Egyetlen mű sem dokumentálta ilyen élénken és részletesen a XVI. századi Algír társadalmi-politikai világát, Cervantes életét a börtönben, négy szökési kísérletét és végső váltságdíjának feltételeit. Garces portréja Algír kifinomult, soknemzetiségű kultúrájáról ráadásul valószínűleg új vitákat nyit a keresztények és a muszlimok kora újkori találkozásáról. Garces számos különböző - történelmi és irodalmi - forrásból származó bizonyítékot összegyűjtve rekonstruálja a keresztények, muszlimok és renegátok közötti kapcsolatokat Cervantes számos írásában.

Az a gondolat, hogy a fogság túlélőinek a túlélés érdekében meg kell ismételniük a történetüket (ez a Coleridgetől Primo Levin át Dori Laubig idézett felismerés), nemcsak Cervantes történetmesélését magyarázza, hanem azt a könyvet is, amely ezt olyan meggyőzően elméletileg alátámasztja. Mint egykori fogoly maga is (kolumbiai gerillák túsza), a szerző más füllel olvassa és hallgatja Cervantest.