Cervantes Algírban: A Captive's Tale

Olvasói vélemények

María Antonia Garcés „Cervantes Algírban” című könyve Miguel Cervantes életének lenyűgöző feltárását mutatja be az algíri fogság alatt, kiemelve a kor történelmi kontextusát és a trauma kreativitásra gyakorolt pszichológiai hatását. A könyvet alapos kutatásai és lebilincselő írása miatt nagyon dicsérik, így mind a tudósok, mind a történelem és az irodalom iránt érdeklődő általános olvasók számára hozzáférhetővé teszi.

⬤ Jól kutatott és lebilincselő elbeszélés.
⬤ Új betekintést nyújt Cervantes életébe és Algír történetébe.
⬤ Hatékonyan kapcsolja össze a traumát a kreativitással.
⬤ A nem angol nyelvű hivatkozások fordításait is tartalmazza a hozzáférhetőség érdekében.
⬤ Széles közönséget szólít meg, nem csak a terület szakértőit.

Egyes olvasóknak kissé nehézkesnek tűnhet a pszichológiai elemzésre és a traumára való összpontosítás, és azoknak, akik tisztán irodalmi elemzést keresnek, esetleg alkalmazkodniuk kell a bemutatott történelmi kontextushoz.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Cervantes in Algiers: A Captive's Tale

Könyv tartalma:

A Lepantói csata és más törökök elleni földközi-tengeri hadjáratok után Spanyolországba visszatérő Miguel de Cervantes katonát a barbár kalózok elfogták és Algírba hurcolták. Az algériai bagniókban vagy börtönökben töltött öt év (1575-1580) kitörölhetetlen nyomot hagyott műveiben. A szabadulása után írt első drámáitól és elbeszéléseitől kezdve a posztumusz regényéig Cervantes traumatikus élményeinek története folyamatosan átszövi írásait. A Cervantes Algírban átfogó képet nyújt rabszolgaként töltött életéről, és különösen arról, hogy ez a traumatikus élmény milyen hosszan tartó hatást gyakorolt irodalmi alkotói munkásságára.

Egyetlen mű sem dokumentálta ilyen élénken és részletesen a XVI. századi Algír társadalmi-politikai világát, Cervantes életét a börtönben, négy szökési kísérletét és végső váltságdíjának feltételeit. Garces portréja Algír kifinomult, soknemzetiségű kultúrájáról ráadásul valószínűleg új vitákat nyit a keresztények és a muszlimok kora újkori találkozásáról. Garces számos különböző - történelmi és irodalmi - forrásból származó bizonyítékot összegyűjtve rekonstruálja a keresztények, muszlimok és renegátok közötti kapcsolatokat Cervantes számos írásában.

Az a gondolat, hogy a fogság túlélőinek a túlélés érdekében meg kell ismételniük a történetüket (ez a Coleridgetől Primo Levin át Dori Laubig idézett felismerés), nemcsak Cervantes történetmesélését magyarázza, hanem azt a könyvet is, amely ezt olyan meggyőzően elméletileg alátámasztja. Mivel maga is egykori fogoly (kolumbiai gerillák túsza), a szerző más füllel olvassa és hallgatja Cervantest.