Értékelés:
A könyv II. Dom Pedro, Brazília második császárának jól megalapozott és átfogó életrajzát nyújtja, részletesen bemutatva életét, politikai összefüggéseit és a brazil történelemre gyakorolt hatását. A dicséretek a közölt információk mélységére összpontosítanak, de néhány kritikus megjegyzi, hogy hiányzik a korszak kulturális kontextusa.
Előnyök:⬤ Jól dokumentált és jól megírt
⬤ mély betekintést nyújt II. Pedro életébe és Brazília történelmébe
⬤ kötelező olvasmány a téma iránt érdeklődőknek
⬤ részletesen ismerteti a politikai eseményeket és kapcsolatokat.
⬤ Hiányzik a szélesebb kulturális kontextus, ami miatt úgy érzi, mintha II. Pedro története elszakadt volna Brazília egyedi identitásától
⬤ kihívást jelenthet azoknak, akik nem rendelkeznek alapos háttérrel a brazil történelemben
⬤ néhány II. Pedrohoz kapcsolódó jelentős személyiség nem kap elegendő hátteret.
(6 olvasói vélemény alapján)
Citizen Emperor: Pedro II and the Making of Brazil, 1825-1891
A posztkoloniális Latin-Amerika történetében egyetlen személy sem tartotta olyan szilárdan és olyan sokáig a hatalmat, mint II. Pedro, Brazília császára. Az 1840-ben, 14 éves korában trónra lépett II. Pedro a következő fél évszázadban Brazília működő nemzetállammá való átalakításának szentelte magát, "minden erőmet és minden odaadásomat arra fordítva, hogy biztosítsam népem fejlődését és jólétét". Hatvan év óta ez az első teljes életrajz, és az első olyan, bármilyen nyelven megjelent életrajz, amely II.
A leleményes, türelmes, óvatos és mindenekelőtt kitartó II. Pedro vitathatatlanul átvette a közügyek irányítását, és nélkülözhetetlen volt Brazília mint nemzet életképességének megteremtésében. Személyes jelleme, viselkedése és érdekei révén olyan állampolgári modellt teremtett, amely otthon elfogadást, külföldön pedig tiszteletet váltott ki. Longfellow, Emerson és Oliver Wendell Holmes barátjaként ő volt az első külföldi államfő, aki ellátogatott az Egyesült Államokba.
Az 1880-as évekre a felnövekvő nemzedék már annyira magáévá tette II. Pedro modelljét, hogy szemléletében és kultúrájában nagyban hasonlított rá. Ironikus módon az ő sikere olyan mértékű volt, hogy az uralkodó körök természetesnek vették Brazília mint nemzet létezését, és úgy tekintettek rá, mint aki régimódi és a nemzet szükségletei szempontjából irreleváns. Tulajdonképpen feleslegessé tette magát. Mivel nem tudott változtatni kormányzási módszerein, a betegségtől meggyengült, és a közügyekből egyre inkább háttérbe szorult, 1889-ben katonai puccsal megbuktatták. Európába száműzték, és két évvel később Párizsban halt meg.
Ez a kötet feltárja, hogy a politikai és a személyes dolgok hogyan fonódtak össze, és hogyan vált II. Jellemének számos vonása veleszületettnek tűnik - például nagy energiája, a könyvek és a tanulás iránti szeretete -, de személyiségét kiváltságos háttere, fájdalmas gyermekkori élményei, valamint a szüleivel, testvéreivel, feleségével és gyermekeivel való szövevényes kapcsolatai is formálták. Figyelemre méltóan énközpontú volt, és bizalmatlan volt az intimitással szemben, ami érzelmileg megfosztotta őt. Egyedül dolgozott, és legfőbb tanácsadói sosem emberek, hanem könyvek voltak.
A monumentális önuralom és vasfegyelem embere, II. Pedro nagy gondot fordított arra, hogy beszédében és írásaiban keveset áruljon el belső énjéből. Ha egyszer áttörjük ezeket a védekezéseket, mint ebben a könyvben, egy összetett személyiséggel találkozunk, aki egyszerre vált ki rokonszenvet, elkeseredést és tiszteletet.
