Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
Citizen Subject: Foundations for Philosophical Anthropology
Könyv tartalma:
Mit kínálhatnak a politikai filozófia egyetemes elvei azoknak, akik "az egalitárius állampolgárság inegalitárius konstrukciójának élő paradoxonát" tapasztalják? A Citizen Subject Etienne Balibar egész pályafutását végigkísérő projektjének összegzése, amely az állampolgár és a szubjektum kategóriái közötti szükségszerű és szükségszerűen antagonisztikus viszony elgondolására irányult. Ebben a főműben a modernitás kérdését újrafogalmazza, különös tekintettel a szubjektum önmegjelölésére (Descartes-nál, Locke-nál, Rousseau-nál és Derridánál), a közösség "mi"-ként való konstitúciójára (Hegelnél, Marxnál és Tolsztojnál), valamint az önmagunk és mások megítélésének aporiájára (Foucualtnál, Freudnál, Kelsennél és Blanchot-nál).
A huszadik századi filozófiát foglalkoztató "humanista vita" után az Állampolgári szubjektum a mai filozófiai antropológia számára két ellentétes irányzat - az alany polgárrá válása és az állampolgár alanyává válás - szempontjából kínál alapokat. Az állampolgár-szubjektum, amely a "joghoz való jog" (Arendt) igényében konstituálódik, nem létezhet egy olyan aloldal nélkül, amely vitatja és szembeszegül vele. Ő - vagy nő, mert Balibar ebben a kötetben végig a szexuális különbség kérdéseivel foglalkozik - nemcsak a társadalmi viszonyt, hanem az e viszony középpontjában lévő elégedetlenséget vagy nyugtalanságot is jelképezi. Az ember csak akkor lehet intézményesített, ha elárulja magát azáltal, hogy fenntartja az "antropológiai különbségeket", amelyek a normalitást és az identitást a közösséghez tartozás feltételeként szabják meg.
A "polgári" polgári egyetemesség erőszakossága - érvel Balibar - nagyobb (és kevésbé legitim, tehát kevésbé stabil), mint a teológiai vagy kozmológiai egyetemességé. A jog tehát az engedetlenségen alapul, az emancipáció pedig a másságból nyeri erejét.
Végső soron a Citizen Subject a polgári korszakban az egyetemesség és a különbözőség dialektikájának forradalmi újraírását kínálja, felfedve a közös és az egyetemes közötti viszonyban egy politikai szakadékot, amely magának az egyetemesnek a középpontjában áll.
