Az egyházatyák által az Ószövetség bármelyik prófétai írásáról készített legfontosabb mű, amely az eredeti héber szöveget kommentálja, és amely az egyházi irodalom teljes ismeretét mutatja az érintett témákról a mű keletkezésének időpontjáig, kétségtelenül Szent Jeromos Dániel könyvéhez írt kommentárja.
Origenész Dánielről szóló művében az exegézis nagy részét elrontják a szerző allegorikus hermeneutikai elvei, és Krizosztomosz későbbi kommentárja inkább homíliák sorozatának jellege, mint kísérlet a Dániel próféciáinak problémáival való birkózásra. Megjelenése után több mint tizenegyszáz éven át mindazok, akik Dánielről írtak, jobban adósak voltak Jeromos e művének, mint bármely más, az ószövetségi szentíráshoz az egyházatyák korában készült kommentárnak.
Furcsa, hogy bár az antinicénuszi, nicénuszi és posztnicénuszi atyák mintegy tizenhatezer oldalnyi művét ismerjük, a Scribners által néhány évvel ezelőtt kiadott három nagy patrisztikus irodalomfordítás-sorozatban a Dániel-kommentár kimaradt, akárcsak az Oxford-mozgalom vezetői által a tizenkilencedik század közepén vállalt korábbi fordítássorozatban. Az ókori nikaiai atyák ötödik kötete töredékeket tartalmaz Hippolütosz Dániel-kommentárjából, amelyet kb. a.
D. 230, és ezek a töredékek nagyon fontos anyagot tartalmaznak, különösen a hetven hét utolsó hetéről, az Antikrisztusról, és arról, hogy a szerző a Dániel 2:43-ban szereplő agyag- és vaslábujjakat elképesztő módon azonosítja a demokráciákkal; a mű azonban tanultságban és éleslátásban meglehetősen alulmarad Jeromoséval szemben.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)