Olvasói vélemények
Összegzés:A Catharine MacKinnon „Only Words” című könyvéről szóló kritikák polarizált véleményt mutatnak a könyvről. Egyes olvasók értékelik a gyűlöletbeszéd elleni szenvedélyes érvelését és annak az egyenlőségre gyakorolt hatását, míg mások a gyenge logika, a tág jogi értelmezések és a szélsőséges nézetek miatt kritizálják. A könyvet provokatív gondolatai miatt ismerik el, de jelentős ellenérzésekkel is szembesül írói stílusa és ellentmondásos állításai miatt.
Előnyök:A könyvet dicsérik a gyűlöletbeszéd briliáns elemzéséért és történelmi jogi kontextusáért. Számos recenzens méltatja MacKinnon azon képességét, hogy erőteljesen artikulálja érveit, gondolkodásra ösztönöz ellentmondásos kérdésekben, és érdemben hozzájárul a pornográfia és a gyűlöletbeszéd körüli feminista vitához.
Hátrányok:A kritikusok a gyenge logikát, a túlságosan tág jogi értelmezéseket és a szélsőséges nézeteket említik jelentős gyengeségként. Az írást fájdalmasnak és kíméletlennek írják le, ami megnehezíti egyes olvasók számára, hogy kapcsolódjanak az érvekhez. A kritikák megemlítik, hogy számos állításhoz nem állnak rendelkezésre szilárd bizonyítékok, és az érzelmi stílus elvonja a figyelmet a tudományos szigorúságtól.
(13 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Only Words
Könyv tartalma:
Mikor nem számít bűncselekménynek a nemi erőszak? Amikor pornográfia - legalábbis az első alkotmánymódosítási jog szerint: a filmben a nemi erőszak „szabad véleménynyilvánítássá” válik. Catharine MacKinnon szerint a pornográfia sem nem szólás, sem nem szabad.
A pornográfia, a faji és szexuális zaklatás és a gyűlöletbeszéd megfélemlítés, alárendelés, terrorizmus és diszkrimináció, és jogilag is így kell kezelni. A Csak szavak egy önmagával ellentétes jogrendszer erőteljes vádja, amelynek első módosítása éppen azokat az egyenlőtlenségeket támogatja, amelyeknek a tizennegyedik módosításnak véget kellene vetnie. MacKinnon abban a merész és lenyűgöző stílusban, amely őt az egyik legprovokatívabb jogi kritikusunkká tette, egy olyan társadalmat mutat be, amely ördögi képmutatásba keveredett.
Azokat a szavakat, amelyek kenőpénzt kínálnak, árakat rögzítenek vagy létesítményeket szegregálnak, a törvény cselekményként kezeli, de azokat a szavakat és képeket, amelyek faji vagy nemi alapon áldozattá tesznek és célpontok ellen irányulnak, nem. A pornográfiát - a szexuális uralomnak a nézésben reprodukált aktusát - a „szabad és nyílt eszmecsere” nevében a törvény védi.
MacKinnon szerint azonban a jognak nem az a megfelelő gondja, hogy mit mond a beszéd, hanem az, hogy mit tesz. A pornográfia, a faji és szexuális zaklatás és a gyűlöletpropaganda „beszéde” nem tesz mást, mint elősegíti és érvényre juttatja az egyik társadalmi csoport hatalmát a másik felett.
MacKinnon sebészi ügyességgel vág át a munkahelyi és egyetemi zaklatás esetein, a nácikat, klánokat és pornográfokat érintő első alkotmánymódosítási ügyeken, és megmutatja, hogy amíg a diszkriminatív gyakorlatokat szabad szólásként védik, addig az egyenlőség csak egy szó marad.
