Csata a Bocage-ért, Normandia 1944: 103. pont, Tilly-Sur-Seulles és Villers Bocage

Olvasói vélemények

A könyv mélyreható betekintést nyújt a normandiai csata korai szakaszában zajló brit harcokba, alapos kutatást és gazdag részleteket tartalmaz különböző elsődleges források, például interjúk és naplóbejegyzések segítségével. Bár a részletes taktikai beszámolókkal és képanyaggal hatékonyan betölti a témával foglalkozó szakirodalom hiányát, egyes olvasók szerint hiányzik belőle az érzelmi mélység és a koherens elbeszélés.

⬤ Jól kutatott, részletes beszámolókkal a britek normandiai hadjáratáról
⬤ értékes térképeket és fényképeket tartalmaz
⬤ mindkét fél tapasztalataiba betekintést nyújt
⬤ alkalmas az átfogó taktikai áttekintést kereső olvasók számára.

⬤ Száraz és túlságosan elárasztó lehet a részletekkel
⬤ hiányzik az érzelmi kötődés és az emberiesség a történetmesélésből
⬤ néhány olvasó úgy érezte, hogy nincs átfogó elbeszélés vagy konklúzió.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Battle for the Bocage, Normandy 1944: Point 103, Tilly-Sur-Seulles and Villers Bocage

Könyv tartalma:

Ez a könyv a Montgomery által a Földközi-tengerről visszahozott sivatagi veterán alakulatok normandiai harcainak története, hogy az invázió élére álljanak; az 50. gyalogos és a 7. páncélos hadosztály, valamint a 4. páncélos dandár. Az egyénekkel és friss egységekkel erősen megerősített feladatuk a partokon túl az volt, hogy a D-nap estéjén páncélosokkal dél felé nyomuljanak Villers Bocage-ig, hogy megzavarják a német ellentámadásokat a partraszálláson.

Az 50. hadosztály partjainál tapasztalt nehézségek és az elvesztegetett lehetőségek időt adtak a 12. Hitlerjugend SS páncéloshadosztály és a szintén elit 130. Panzer Lehr hadosztály Normandiába érkezésére, a szövetséges vadászbombázók által okozott saját késések ellenére. Ennek eredményeként a 4. páncélos dandár déli előrenyomulása kezdettől fogva ellenállásba ütközött, és kevesebb mint 5 mérföldes előrenyomulás után a 103-as ponttól délre szilárdan elakadt.

A Panzer Lehr nagyszabású ellentámadása kudarcba fulladt, ahogyan egy újabb brit kísérlet is, ezúttal a nagyhírű 7. páncélos hadosztály által, amelyet Tilly sur Seulles-nál megállítottak. Innentől kezdve a harcok egyre inkább a Bayeux-tól délre fekvő Bocage vidékének sövényei között vívott küzdelemmé váltak. Egyre több egységet vontak be a harcokba, amelyek egyre inkább nyugatra terjeszkedtek. Végül a Caumont-szakadékon keresztül lehetőség nyílt a német védekezés kijátszására, és a 7. páncéloshadosztály elérte Villers Bocage-t. Itt a County of London Yeomanry összecsapott Michael Wittmann újonnan érkezett Tigriseivel, katasztrofális eredménnyel. A Sivatagi Patkányok kénytelenek voltak visszavonulni, miután sokat veszítettek hírnevükből.

Ezután következett az, amit az 50. hadosztály zászlóaljai a "háború legkellemetlenebb időszakaként" jellemeztek, a "következő sövényért" folytatott elkeseredett, gyakran nagyon közeli harcokban.