Hill 112: Hitler normandiai legyőzésének kulcsa

Olvasói vélemények

A könyv részletesen bemutatja a második világháborúban a 112-es dombért vívott heves csatát, feltárva a helyszín stratégiai jelentőségét és a részt vevő katonák személyes élményeit. Az átfogó történelmi elemzést személyes beszámolókkal és térképekkel ötvözi, és így lebilincselően elbeszélhetővé teszi a történetet.

Érdekes elrendezés, könnyed írói stílus, lebilincselő olvasmány személyes katonaelbeszélésekkel, térképekkel és fotókkal jól alátámasztva, mind a brit, mind a német tapasztalatokra vonatkozóan kiegyensúlyozott nézőpontot kínál, a stratégiától a taktikai harcig széles témakört ölel fel.

Egyes olvasók számára a komoly történelmi kontextus miatt hiányozhat az izgalom a témában; korábbi térképezési problémákat jegyeztek meg az olvasók a kiadó más műveivel kapcsolatban.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hill 112: The Key to Defeating Hitler in Normandy

Könyv tartalma:

Beszámol a Hampshire-ek és Dorset-ek elkeseredett harcáról Eterville és Maltot falvaiban a Tigris tankokkal és SS páncélosokkal.

'Aki tartja a 112-es dombot, az tartja Normandiát' valószínűtlennek tűnt a dombot távolról nézve, de a fennsíkjára érve a kilátás minden irányban kibontakozik Normandia hatalmas kiterjedésű területén. A németek számára létfontosságú védelmi terület volt, de a britek számára nélkülözhetetlen ugródeszka volt az Orne folyóhoz vezető úton, és a Falaise felé délre fekvő nyílt vidékre való kijutáshoz.

A Hitlerjugend SS páncéloshadosztály elvesztette a 112-es dombot a 4. páncélos dandárral szemben, amikor a skótok épségben elfoglalták a Tourmauville-i hidat, de a 112-es domb taktikai problémájának lényege hamarosan világossá vált. Széles fennsíkján a páncélosok képtelenek voltak megmaradni, míg a gyalogság csak megsemmisítő veszteségek árán tudta tartani a csontvázszerű gyümölcsösöket és erdőket. Mivel a II. SS páncélos hadtest a britek megtámadására készült, a lábujjhegyi tartást feladták, és a 11. páncéloshadosztálynak maradt az Odon folyón átívelő hídfő tartása.

Tíz nappal később a 43. Wessex-hadosztályt utasították, hogy folytassa az Orne felé való előrenyomulást, amelynek első célja a 112-es domb volt. Ahogy a nyugatiak és a tankok előrenyomulásra emelkedtek, a 112-es domb erődítményéből megsemmisítő tűzzel találkoztak. A hadjárat egyik legkegyetlenebb csatájának színhelye volt.

Június végétől augusztus végéig, hat héten át, amikor a szövetségesek előrenyomulása végre lendületet vett, a 112-es domb túlságosan fontos volt ahhoz, hogy az ellenfél megtartsa és kihasználja. Ennek következtében rendszeresen lőtték és aknavetővel lőtték, füst és por lepte be, miközben mindkét oldal katonái a fennsík peremén kapaszkodtak.

A végére a 112-es domb olyan rossz hírnévre tett szert, mint az első világháború nyugati frontjának bármelyik pontja.