Értékelés:
Gary Best „Silent Invaders” című könyve a harci vitorlázórepülők történetét és bevetését vizsgálja a II. világháborúban, átfogó képet nyújtva, amely magukat a vitorlázórepülő-pilóták tapasztalatait is tartalmazza. A könyv a siklórepülők felépítésével és taktikájával, valamint a nemzetek közötti párhuzamos fegyverkezési versennyel kapcsolatos meglátásairól nevezetes. Hiányzik belőle azonban a csatákról szóló mélyreható beszámoló és az olyan vizuális segédanyagok, mint a térképek.
Előnyök:⬤ Széleskörű áttekintést nyújt a második világháborús siklórepülőkről több nézőpontból
⬤ hangsúlyt fektet a siklóernyős pilóták személyes beszámolóira
⬤ kitér a siklórepülőkkel kapcsolatos jelentős eseményekre
⬤ jó referenciaanyag
⬤ hangzik lebilincselően, kiegyensúlyozott szemlélettel a siklórepülők hasznosságáról.
⬤ Hiányzik a csaták vagy hadjáratok mélyreható elemzése
⬤ nincsenek térképek vagy egyszerű elrendezés a siklórepülőgépek specifikációinak összehasonlítására
⬤ nem biztos, hogy új ismereteket nyújt a más siklórepülőgépes irodalmat ismerők számára.
(5 olvasói vélemény alapján)
Silent Invaders: Combat Gliders of the Second World War
A harci vitorlázórepülőket egyesek "halálos ládáknak", "Bíborszív-dobozoknak", "repülő koporsóknak" és "vontató célpontoknak" nevezték. "Nem voltak szépek, nem voltak kecses vonalvezetésűek.
Szemből nézve mopsz orruk és ferde neandervölgyi homlokuk volt. A szárnyaik úgy néztek ki, mint egy vászonnal borított keretre derékszögben elhelyezett, erősen keményített nyúlfülek. A test hosszának kétszeresét kitevő szárnyak nyolcvannégy láb hosszúak voltak, 70%-kal hosszabbak, mint a Wright fivérek első motoros repülése Kitty Hawkban.
Nem tudtak levegőbe emelkedni, nemhogy repülni, hacsak nem segített nekik egy motoros vontatógép.
A hátul utazók számára pedig olyan volt, mintha "a pokol kapuin át" repülnének. " Azok az emberek, akiket arra képeztek ki és bíztak meg a siklórepülők csatába vezetésével, állítólag az egyetlen olyan pilóták voltak, akiknek nem volt motorjuk, nem volt fegyverzetük, nem volt ejtőernyőjük, és nem volt második esélyük.
Az általuk irányított repülőgépekhez hasonlóan dicstelen neveket kaptak: -A szemetek, akiket senki sem akart. Siklóernyős gladiátorok fából készült szekereken. Hibrid szamarak.
Dicsőséges fiúk. De ha volt egy kis esze, akkor elismerte, hogy a pilóták egyenruhájára tűzött szárnyjelvényen lévő "G" a "GUTS"-t jelentette. "
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)