Csodálatos brutális fikciók: Nyolc buddhista mese a korai japán bábszínházból

Olvasói vélemények

A könyv a 17. századi szekkói prédikációk és bábos mesék fordításainak gyűjteményét mutatja be, amelyekben csodás elemek keverednek a brutális valósággal. Az elbeszélések lebilincselőek, tele vannak drámai csodákkal és erőszakkal, és a buddhizmus komor nézőpontját nyújtják.

A fordítások briliánsak, és informatív jegyzetek kísérik őket. A könyv megbízható bevezetésként szolgál a mesék történelmi összefüggéseibe, bőséges illusztrációkkal. Különösen értékes a bábjátékkal foglalkozó tudósok és rajongók számára.

Egyes olvasók számára a történetek a gyász, a szenvedés és az erőszak témái miatt nyomasztóak lehetnek.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Wondrous Brutal Fictions: Eight Buddhist Tales from the Early Japanese Puppet Theater

Könyv tartalma:

A Wondrous Brutal Fictions a XVII. századi japán sekkyo és ko-joruri bábszínházak nyolc korszakalkotó művét mutatja be, sok közülük először fordítva angolra.

A megrendítő és felkavaró történetek a kegyetlenségről és brutalitásról szóló történetektől a szerelemről, a jótékonyságról és a kiemelkedő gyermeki odaadásról szóló történetekig terjednek, a korai Edo-korszak irodalmi és előadói hagyományainak legjavát képviselik, és a Bunraku és a Kabuki színházi stílusok fontos előfutáraiként működnek. Buddhista fikciós művekként ezek a szövegek egyes buddhák, bódhiszattvák és helyi istenségek történetét és csodáit mesélik el. Számos főszereplőjük kulturális ikon, akiket a későbbi japán drámai, fikciós és filmes művekben is felismerhetünk.

A gyűjtemény olyan szekkjó "prédikációs-balladai" klasszikusokat tartalmaz, mint a Sansho Dayu, a Karukaya és az Oguri, valamint a Goo-no-hime és az Amida eleven melle című "régi joruri" darabokat. R. Keller Kimbrough kritikai bevezetést nyújt ezekhez a vibráló előadási műfajokhoz, hangsúlyozva a XVII.

századi könyvkiadás szerepét elterjedésükben. Hat jelentős szekkjó-kántort és színdarabkönyveiket is részletesen bemutatja, betölti a korai Edo-korszak színházának egy fontos tudományos hiányosságát. A több mint ötven, többnyire XVII.

századi fametszetű illusztráció több mint ötven reprodukciója gazdag vizuális alapot nyújt a kritikai bevezetéshez és a lefordított mesékhez. A középkori és kora újkori japán irodalom, színház és buddhizmus hallgatói és kutatói számára ideális gyűjtemény példátlan találkozást nyújt a népszerű buddhista drámával és annak az irodalomra és kultúrára gyakorolt messzemenő hatásával.