Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvet nagyra értékelik a második világháború alatti katonai képességekről és társadalmi életről szóló részletes információi miatt, különösen a part menti védelemmel kapcsolatban. Bár kiváló kutatási forrásként tartják számon, egyes olvasók szerint hiányzik belőle a megfelelő szerkesztés.
Előnyök:⬤ Rendkívül informatív és jól kutatott
⬤ kiváló a hadtörténelem szerelmeseinek
⬤ szép illusztrációk
⬤ részletes betekintést nyújt a part menti védekezésbe és a katonai képességekbe
⬤ egyedi betekintést nyújt, mint például a hajó/alattjáró-felderítőkről szóló fejezet.
Hátrányok:Hiányzik a professzionális szerkesztés, ami megnehezíti egyes olvasók számára, hogy teljes mértékben foglalkozzanak a tartalommal.
(7 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Culver Cliff and the Isle of Wight at War
Könyv tartalma:
A birodalom védelme - Az elektronikus hadviselés csatája a Culver-sziklán a második világháború alatt.
A második világháború nagy részében a Wight-sziget lényegében egy zárt katonai tábor volt, amely több mint 30 légvédelmi üteggel támogatta a southamptoni és a portsmouthi dokkok védelmét, valamint a part menti tűzerejű arzenálját a Solent és a sziget inváziótól való védelmére.
Veszélyes időszak volt ez, amikor a nemzet sorsa függött a mérlegen, és a Wight-sziget volt az új frontvonal. Négyszáz évvel az 1545-ös francia invázió után a harcedzett német erők tervei szerint kevesebb mint 72 óra alatt elfoglalhatták volna a szigetet.
Tim Wander sokéves, részletes kutatás után lenyűgöző képet alkotott azokról a változatos technológiákról, épületekről és rendszerekről - amelyek némelyike mára már feledésbe merült -, amelyeket a sziget védelmére siettek bevetni. A tenger alatti tengeralattjáró-elhárító kábelek mérföldes szakaszaitól kezdve, amelyek a NAB toronyig és a Solent Sea Forts között húzódtak, a távirányítású aknamezőkön, hálókon, szögesdrótokon, több kilométernyi leszállásgátló állványzaton, aknamezőkön, radarok prototípusain, titkos vezeték nélküli állomásokon, hidrofonokon, sőt még a parti lángtorlaszokon és talán mérges gázon keresztül is. Mindegyiknek meg volt a maga szerepe a Dunkerque-ből való katasztrofális visszavonulás után sietve kiépített, létfontosságú integrált védelmi hálózatban.
A Bembridge Fort kísérleti radarberendezései és a hatalmas, a hegycsúcson lévő rádióállomás ellen indított Bruneval típusú kommandós támadástól való félelem miatt, amely nemcsak a D-napot irányította volna, hanem egyúttal létfontosságú "Y-állomás" is volt, amely a Bletchley Parkba dekódolandó üzeneteket fogott el, a Culver Cliff a déli part egyik legjobban megerősített része lett.
Mindenféle ágyúkkal és védelmi berendezésekkel volt tele, és mindhárom hadsereg több mint 300 férfi és nő, valamint a Honvédség és a radar mérnökei dolgoztak rajta.
Miközben néhány órán át gátlövő ballon lebegett a fejük felett, a nemzet sorsa a RAF fiatal mérnökein múlott, akik a Londonból a szigetre siető ideiglenes radarállomás építésén fáradoztak, hogy utánozzák a lerombolt Ventnor-i Chain Home radarbázist. Tevékenységükkel megtévesztették Wolfgang Martini tábornokot, aki a fejlett német radartechnológiai rendszerek fejlesztéséért volt felelős, és meggyőzték Hermann Gringet, a Luftwaffe parancsnokát, hogy hagyjon fel a brit radarberendezések támadásával - ez a döntés döntően megváltoztatta a háború menetét.
A fő 9,2 hüvelykes Culver Cliff és Nodes Point lövegütegek védték a Solent bejáratait, a mára elveszett Redcliff és Yaverland erődök pedig keresőlámpák és fegyverzet függönyét biztosították a Sandown és Shanklin magas kockázatú inváziós strandjainak védelmére. Ez a védőpajzs 1943-ra az öblöt tette kézenfekvő választássá az üzemanyag-szivattyúállomások telepítésére az ambiciózus mérnöki projekthez, amelynek kódneve PLUTO, azaz az Óceán alatti csővezeték volt - a D-napi partraszállás támogatására tervezték.
