Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Marconi egyik első gyárának történetét mutatja be, de a tágabb értelemben vett vezeték nélküli történelemmel kapcsolatban hiányzik belőle a kontextus és a pontosság. Míg egyes olvasók érdekesnek és jól megírtnak találják, mások kritizálják, hogy túlságosan Marconira összpontosít, és hiányzik belőle a mélység.
Előnyök:⬤ Olvasmányos és jól megírt
⬤ jó történetet nyújt az első vezeték nélküli gyárról
⬤ érdekes a Marconi rajongók számára.
Hátrányok:⬤ Hiányzik belőle a szélesebb történelmi kontextus
⬤ pontatlanságokat tartalmaz a vezeték nélküli történelemmel kapcsolatban
⬤ egy szűken vett, hiúsági sajtókiadványnak tekinthető
⬤ a Marconi iránti rajongás levonhatja a figyelmet a tartalomból.
(5 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
1898 végére Guglielmo Marconi újonnan alakult Wireless Telegraph Company alig több mint két éves volt. A fiatal olasz mérnök kimerült a végtelen hónapokig tartó intenzív tesztelésben és fejlesztésekben, amelyekkel azt próbálta bizonyítani, hogy a vezeték nélküli kommunikáció rendszere életképes kereskedelmi ajánlat. Marconinak azonban nem voltak ügyfelei, és cége a csőd szélén tántorgott. Marconi azonban nem volt átlagos ember. Hitt a rendszerében, és hitt abban, hogy a megrendelések jönni fognak, és hogy teljesítenie kell őket.
1899 januárjában egy bátor, sőt talán vakmerő lépéssel megnyitotta a világ első vezeték nélküli gyárát Chelmsfordban, 20 embert foglalkoztatva. Egy ideig az új gyárnak alvállalkozói gyártásért kellett küzdenie, de a következő 13 évben a Hall Street Works mérnökei, technikusai és alkalmazottai megteremtették az új vezeték nélküli korszak alapjait.
Hamarosan a Hall Street Works berendezéseket küldött a búr háborúba, a kínai bokszerlázadásba, és ellátta a hatalmas Poldhu és Clifden transzatlanti állomásokat. 1901 decemberében Marconinak minden esély ellenére sikerült fogadnia egy, az Atlanti-óceánon át, több mint 2170 mérföldön keresztül küldött vezeték nélküli üzenetet, és a berendezések nagy része a Hall Street Worksben készült. Annak ellenére, hogy Marconi és cége világhírűvé vált, még mindig kétségbeesett küzdelem volt, hogy fizető ügyfeleket találjon az új "vezeték nélküli" rendszeréhez. 1901. május 8-án a Királyi Haditengerészet 32 készülékre adta le az első megrendelést, amelyet 1905-re 108 készülékre növeltek.
A Hall Street Works szállította az összes berendezést a Marconi egyre növekvő parti vezeték nélküli állomáshálózatához, és egyre több polgári hajót kezdett felszerelni. A gyár az egész világon szállított ügyfeleinek, többek között az Amazonas-medencébe, Hawaiira, Kongóba, Thaiföldre, Dél-Afrikába, Indiába, Kanadába és még az 1912-es balkáni háború mindkét oldalának. A Hall Streeten gyártott Marconi vezeték nélküli berendezések, amelyeket a szerencsétlenül járt RMS Titanic fedélzetére telepítettek, több mint 730 embert mentettek meg, amikor a nagy hajó 1912-ben elsüllyedt, és több mint 760 embert, amikor az RMS Lusitania 1915 májusában elsüllyedt. A vezeték nélküli kommunikációnak a tengeri biztonság érdekében történő sikeres alkalmazása új és hatalmas piacot teremtett a Marconi berendezéseinek.
Ugyanebben az évben a Hall Street Works hivatalosan is bezárta kapuit, mivel a hatalmas New Street Works átvette a munkaterhet, és a világ első vezeték nélküli gyárának működése elhallgatott, eltekintve a szemközti vezeték nélküli állomástól, amely továbbra is lehallgatta a német flottát, és létfontosságú információkat szolgáltatott a haditengerészet szigorúan titkos 40-es szoba kódfejtőinek. Ez és a Hall Streeten végzett munka biztosította, hogy Nagy-Britannia és a Marconi Company készen állt a háborúban álló világ rendkívüli követelményeinek teljesítésére.
