Személyes okok és egy korai emigráció 1974-ben gyakorlatilag elvesztettem a kapcsolatot a versenyszerű dámajáték világával. A nagy mester, Harm Wiersma volt az, aki azt javasolta nekem, hogy vezessem be az egyetemes játékot Spanyolországban.
Ez a projekt számomra igazi munkafelhajtás volt, ezért először is elkezdtem tanulmányozni a spanyol játék jellemzőit. Az első és legfőbb sajátossága, hogy 64 négyzetméteres táblán játsszák, ugyanazon a táblán, amelyet a sakkban is használnak, ami sajátos sajátosságot ad neki Azt is megállapítottam, hogy nincsenek dáma sportklubok, és végül, hogy a játék szeretete eltűnőben van.
Ezzel a helyzettel szembesülve, az egyetemes játék bevezetése helyett inkább a dámajáték spanyol változatának megmentésére tett kísérletet. Felmerült tehát az igény egy egyszerű és vonzó, a fiatalok számára készült műre, amely lehetővé teszi a játék megismerését, és ezáltal elősegíti a fiatalok szellemi képességének fejlődését.
