Daniel

Olvasói vélemények

Henning Mankell Daniel című regénye egy erőteljes, elgondolkodtató regény, amely a 19. század végén játszódik, és egy Daniel nevű afrikai fiú szemszögéből vizsgálja a kitelepítés, a kultúrsokk és az élet kemény valóságának témáit. Az elbeszélés bonyolultan szövi össze az afrikai és az európai nézőpontokat, kiemelve a szereplők érzelmi útját, miközben releváns modern kérdéseket feszeget.

A könyv jól megírt, magával ragadó, és az örömtől a szomorúságig az érzelmek széles skáláját idézi fel. Mankell eleven leírásai a 19. századi Svédországba és Afrikába repítik az olvasót, gazdag történelmi kontextust biztosítva. A történet éleslátó perspektívákat kínál a migrációról, a kulturális összecsapásokról és az emberi lét összetettségéről. Mankell rajongói értékelhetik történetmesélésének mélységét és szélességét, amely túlmutat a híres Wallander-sorozaton.

Az elbeszélés némileg lassú lehet, a részek vontatottak lehetnek. A téma nehéz és nyomasztó, és a boldogító megoldás hiánya nem minden olvasónak tetszhet. Néhányan úgy érezték, hogy a történetbe nehéz belekapcsolódni, vagy nem felel meg a Mankell munkásságával kapcsolatos elvárásaiknak. Néhány kritika megjegyezte, hogy a karakterek, különösen Daniel, nyomasztó megpróbáltatásokkal néznek szembe, ami az olvasókban csüggedést kelthet.

(51 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Henning Mankell világjelenség: könyveit negyven nyelvre fordították le, több mint 35 millió példányban jelentek meg, és mind a kritikusok elismerése, mind a rajongótábora egyre csak növekszik. Új regénye, a Daniel olyan elegikus, váratlan történet, amelyet csak ő tudott volna elmesélni.

Az 1870-es években Hans Bengler a svédországi Smalandból érkezik Fokvárosba, egy egyedülálló vágytól vezérelve: felfedezni egy olyan rovart, amelyet még senki sem látott, és elnevezni magáról. Ám ekkor impulzívan örökbe fogad egy fiatal san árvát, egy fiút, akit Danielnek keresztel el, és magával visz Svédországba - egy egészen más példányt, mint amilyennek először gondolta. Danielnek azt mondják, hogy Benglert "apának" kell szólítania, megtanítják kopogtatni és meghajolni, és folyamatosan küzd, hogy megértse ezt a sárból és hóból álló különös új földet, amely körülveszi és látszólag magával ragadja. Ugyanakkor meggyilkolt szüleinek látomásai kísérik, amelyek hazahívják őt Afrikába. Mivel tudja, hogy az egyetlen út hazafelé a tengeren keresztül vezet, úgy dönt, hogy meg kell tanulnia vízen járni, ha valaha is vissza akarja szerezni valódi helyét a világban.

A szuggesztív és olykor brutális regényben Daniel tragédiák és árulások sorozatán megy keresztül, amelyek egy megrázó tettben csúcsosodnak ki. Mankell a rá jellemző kíméletlen eleganciával meséli el ezt a kitörölhetetlen történetet.