Az elmúlt években sok szó esett a "térbeli fordulat" hatásairól a művészeti és bölcsészettudományok területén. Minél messzebbre nyúlnak ezek a hatások, annál szélesebb körűvé válik az a kérdés, hogy milyen lehet egy "térbelibb" bölcsészettudomány, és milyen is az.
Miközben azonban a tudományosság azon széles köre, amelyhez a "térközpontú humán tudományok" ideiglenes címkét kapcsolhatjuk, nem meglepő módon a tér és a hely kérdéseit helyezte előtérbe, az idő és az időbeliség kérdései ugyanúgy az e terület kutatását előmozdító elméleti és gyakorlati beavatkozások alapját képezik. A "mélytérképezés" gondolata, amely mint kifejezés William Least Heat-Moon írásaiból ered (de mint gondolat, a "mélytérképezés" sokkal szélesebb körű - és mélyebb - eredménnyel bír), a térbeli humán tudományok kutatásában általánosságban is visszhangra talál.
Bár nem feltétlenül ilyen kifejezésekkel fogalmazzák meg, a mélytérképezés a perspektívák gazdag tárházáról beszél, amelyek valamilyen formában vagy formában a hely, a narratíva, a történelem és az emlékezet rétegzett és sokrétű érzékének feltérképezésével vagy megcsapolásával foglalkoznak. A kvalitatív térinformatikai rendszerektől kezdve az irodalmi vagy filmes földrajz, a helyspecifikus és performanszművészeti gyakorlatok, a kulturális emlékezet és a hely jellemzésével kapcsolatos munka, valamint a "pszichogeográfia" általánosabb formája alá tartozó megközelítésekig a mélytérképezés olyan irányzatok és gyakorlatok laza csoportját foglalja magában, amelyek teljesebb kifejezést adnak annak, amit "térbeli humán tudományok" néven értünk.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)