Melanie Siebert lenyűgöző debütáló gyűjteménye távoli északi folyókat, valamint Kanada két legveszélyeztetettebb folyóját, az Athabascát és az északi Saskatchewant járja be.
Ezek a folyók a veszteségről való elmélkedésbe és Alexander Mackenzie álmainak terepére, egy buszsonglőr lerobbant utcai riffjeibe és egy nagymama határvidéki vándorlásaiba taszítják a verseket, akinek a hiányát jelenlétként érezzük. A versek áramlatai viharosak, fonódnak, elmerülnek.
Az elbeszélő folyamok úgy jelennek meg, mint a bozótoson keresztül megpillantott mellékfolyók, majd váratlan területekre kanyarodnak, ahol a határok elmosódnak - az én és a másik, az élők és a holtak, az ember és a vadon között -, és a veszteség egyszerre hordozza a zenét és a csendet. Ebben a virtuóz gyűjteményben Melanie Siebert a nyelvet a legritkább dologgá, egyedülálló költői látomássá alakította át.
