Dél-kínai-tenger 1945: A 38. hadtest merész hordozói portyázása Formózában, Luzonban és Indokínában

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik a könyv részletes elbeszélését az amerikai haditengerészet 38. hadtestének a második világháború alatti dél-kínai-tengeri hadjáratáról, amely mélyreható betekintést nyújt egy konkrét haditengerészeti rajtaütésbe. Több kritika azonban jelentős grafikai pontatlanságokra és hibákra hívja fel a figyelmet, amelyek rontják az általános minőséget.

⬤ Részletes és szakszerű beszámolót nyújt a Task Force 38 rajtaütéséről.
⬤ Kiterjedt leírást tartalmaz a légi támadásokról és a logisztikai támogatásról.
⬤ Korabeli fényképek, csatagrafikák és térképek jó választékát tartalmazza.
⬤ Ajánlott a csendes-óceáni háborút tanulmányozóknak.

⬤ Számos hibát tartalmaz a feliratokban és a grafikai ábrázolásokban.
⬤ Ismételt pontatlanságok a dátumokat, időpontokat és a jelentős események részleteit illetően.
⬤ Jelzi a minőség romlását a tipikus Osprey kiadványokhoz képest.
⬤ Néhány ismétlődő elbeszélés, amely ronthatja az olvasás élményét.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

South China Sea 1945: Task Force 38's Bold Carrier Rampage in Formosa, Luzon, and Indochina

Könyv tartalma:

Az amerikai haditengerészet 1945-ös figyelemre méltó dél-kínai-tengeri rajtaütésének története a japánok ellen, amely a történelemben az első alkalom volt, hogy egy repülőgép-hordozó flotta part menti vizeken merészkedett.

Az 1945-ös év kezdetén Japán mindenütt védekező harcot folytatott. Ahogy a szövetségesek egyre közelebb kerültek a Hazai-szigetekhez, úgy nőtt az amerikai haditengerészet repülőgép-hordozói ellen irányuló japán légi és tengeri támadások kockázata. Az amerikai erők el akarták foglalni Luzon szigetét, amely bázist biztosított a japán repülőgépek számára Formosa (Tajvan) és Indokína felől, és ahonnan a támadások könnyen pusztító hatással lehettek az inváziós flottára. Az amerikai haditengerészeti hírszerzés azt is hitte, hogy az Ise és a Hyuga japán csatahajók a Cam Ranh-öbölből működnek. A Dél-kínai-tengeren keresztül történő gyors hordozósöprés volt a lehetséges válasz, azzal a bónusszal, hogy a Japán délkelet-ázsiai hódításaiból érkező áru fő tengeri útvonalára csapna le.

A 38-as különítmény két hétig tartó, a Dél-kínai-tengeren való marakodással töltötte a Gratitude hadművelet során, amely egy hónapig tartott, és amelynek során légicsapásokat mértek az indokínai kikötőkre, a kínai partvidékre és Formosára, miközben a nagy forgalmú tengeri útvonalon közlekedő hajókat vették célba. Mire a munkacsoport elhagyta a Dél-kínai-tengert, több mint 300 000 tonna ellenséges hajót és tucatnyi japán hadihajót süllyesztettek el. A Formózában és a Ryukyu-szigeteken lévő japán kikötők és repülőterek elleni további légicsapásokkal a rajtaütés sikere példátlan volt.

A Luzonnál végrehajtott légicsapások részletes csatajeleneteinek, térképeinek, madártávlatból készült felvételeinek és diagramjainak felhasználásával ez az érdekes beszámoló a 38-as különítmény dél-kínai-tengeri uralmáról bebizonyította, hogy a repülőgép-hordozók képesek uralni a gyengülő japánok szárazföldi légierejét. A koreai háborútól kezdve Vietnamon át az iraki hadjáratokig a repülőgép-hordozók biztonságban hajózhattak a nyílt tengeren, tudván, hogy repülőgépeik a tengeren és a szárazföldön egyaránt érvényesülni fognak.