Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Democratic Sublime - On Aesthetics and Popular Assembly
A demokratikus forradalmak korában - 1776 és 1848 között - a királyi szuverenitásról a népszuverenitásra való áttérés nemcsak a kormányzati intézmények és a politikai legitimitás normáinak átszervezését jelentette, hanem a politikai hatalom ikonográfiájának és szimbolikájának drámai átalakulását is. A király személyes és külsődleges uralmát, akinek teste a politikai hatalom fizikai helyét jelentette, felváltotta a nép személytelen és immanens önuralma, amelynek hatalmát nem lehetett vitathatatlanul megtestesíteni.
Ez olyan reprezentációs nehézségeket vetett fel, amelyek túlmutattak az intézményesülés és a jog kérdésein, és kiterjedtek a vizualitás, a kompozíció és a forma esztétikai területére. A demokratikus politikai esztétika egyik alapvető problémája volt és maradt, hogy miként lehet a nép szuverén akaratát a népi ítélet számára kézzelfoghatóvá tenni. A demokratikus fenséges interdiszciplinárisan vizsgálja, hogy a demokratikus forradalmak korában a népgyűlések - tömegek, tüntetések, ajtókon kívüli népgyűlések - forradalmi elterjedése hogyan vált a demokrácia politikai esztétikájának központi elemévé.
Jason Frank amellett érvel, hogy a népgyűlések lehetővé tették, hogy a nép olyan kollektív szereplőként nyilvánuljon meg, amely képes volt drámai politikai reformokat és változásokat véghezvinni. Sőt, Frank azt állítja, hogy a népgyűlések a demokratikus képviselet kiváltságos helyszíneivé váltak, mivel azt állították, hogy támogatják a nép hangját, miközben jelezték az anyagi teljességet is, amely túlmutat minden egyes képviseleti igényen.
A népgyűlések részben azért tartják meg ezt a hatalmat, mert megtestesítik azt, ami a reprezentációs fogságból kikerül: megzavarják a látszat reprezentációs terét, és erejüket a népakarat kifejezhetetlenségéből és ellenálló anyagiságából merítik. A The Democratic Sublime a források széles skáláját felhasználva, a kanonikus politikai teoretikusoktól (Rousseau, Burke és Tocqueville) Hugo regényein át a barikádok vizuális kultúrájáig és a népi lázadók emlékirataiig, bemutatja, hogyan vált a nép szuverén akaratának a népi ítélet számára kézzelfoghatóvá tétele a modern demokrácia központi dilemmájává, és hogyan marad az ma is.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)